Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: A gümőkór szépsége (Grendel Lajos Tömegsír című regényéről, 2. kiadás)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE A gümőkór szépsége (Grendel Lajos: Tömegsír című regényéről) 1999-ben, amikor Grendel Lajos Tömegsír című regénye első ízben megjelent, az egész világ a koszovói eseményekre figyelt. A több mint hetven napig tartó bombázásokat megelőző történéseket ismerjük: nemzetiségi villongások, mészárlások, menekültáradat, s a felek kibékíthetetlenségének következtében végül jött a nemzetközi beavatkozás, amelynek sikerét-sikertelenségét most ne firtassuk. 2006 végén újra a boltokba került a Tömegsír, a regény második kiadása. Ma már fel sem kapjuk a fejünket, ha azt halljuk a hírekben, újabb tömegsírt tártak fel valahol a Balkánon. Európában még mindig egymást érik a forradalmak, gondoljunk csak Milosevics megbuktatására vagy éppen az ukrán narancsos forradalomra, a közvéleményt azonban mindinkább hidegen hagyják ezek az események. A köz mint olyan megszűnése miatt? Grendel regénye második kiadása idején talán még időszerűbb, mint 1999-ben volt, hiszen ez a regény nem valóságos tömegsírról szól, sokkal inkább egy elvont tömegsírról, amelybe a lemészárolt áldozatok csontjai helyébe nagyon sok mindent odaképzelhetünk. A Tömegsírt az úgynevezett New Hont-trilógia első darabjaként tarthatjuk számon, ami a Grendel Lajos életművébe való besorolást illeti, bár ez az osztályozás nem biztos, hogy tökéletes, a Tömegsírban ugyanis csak utalások történnek a New Hont nevű településre, magát a helységet nem ismerhetjük meg közelebbről. A regény tulajdonképpen két helyszínen játszódik, Pozsonyban, a történetet egyes szám első személyben mesélő főhős városában, illetve T. faluban, valahol Közép- Szlovákiában. Hogy ez a bizonyos T. New Hont szomszédságában van, arról csak a regény legvégén értesülünk: New Hontot csak a t.-iek hívják maguk között New Hontnak, mondván, „bár az is csak falu, ámde T.-hez képest szinte New York”. Míg a főváros „természetes közegnek” számít az elbeszélő számára, T., az isten háta mögötti falucska már puszta létezésével is saját maga paródiája. A főhős, a fővárosi egyetemi docens egy birtokot örököl T.-ben, s mikor először érkezik a faluba, olyan érzése támad, „ez a falu csak vicc, a világon sehol sincsenek már falvak, s T. is csak egy halom kulissza, amellyel meg akarják téveszteni a magamfajta városi embert.” Tehát nem kell csodálkozni, ha T.-ben bármi megtörténhet, mert T.- nek tulajdonképpen léteznie sem illene már. A történet, mely egy temetés szatirikus leírásával kezdődik, végig megtartja szatirikus hangját, csak az utolsó oldalakon következik be egy radikális váltás, a- mely azonban valójában mit sem változtat, csupán az elbeszélő ,józan ítélőképes
