Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Miklósi Péter: Térben és időben (Beszélgetés Szőke Józseffel)
SZEMTŐL SZEMBEN árjától a szlovákiai magyar sajtó tüzetes tartalmi tanulmányozása, illetve a benne tükröződő hír- és ismeretanyag tényszerű „fellapozása”, korrekt rendszerezése inkább lehet időrendi krónikája, dokumentumértékű bázisa a szlovákiai magyarság múltjának, mint a literatúránk. Állításomat úgy is fenntartom, ha nyilván sokadma- gammal tudatosítom, hogy a szocializmus évtizedeiben nem beszélhettünk szabad sajtóról, független újságírásról. Mégis, a leírt tények s az ebből adódó következtetések révén, újságjainkban megbízható lenyomata van a szlovákiai magyar közösség hétköznapjainak, küzdelmes létének. Méghozzá nemcsak térben meg időben körülhatárolhatóan - a csehszlovákiai magyar újságírás, lapszerkesztés megszületése ugyanis nagyjából egybeesik a csehszlovákiai magyar etnikum létrejöttével hanem a lapok fejlécében szereplő dátum alapján naprakész precizitással. Ezt azért is érdemes külön hangsúlyozni, mert az újságírás valamennyi rövidebb-hosszabb műfaja, a maga módján, mindig a társadalom aktuális jelenségeire reagál. így úgyszólván minden, ami újságpapíron lát nyomdafestéket, az hol előkészítője, hol velejárója a történelem eseményeinek. Természetesen, e szóban forgó szabály alól a csehszlovákiai, majd újabban a szlovákiai magyar újságírás sem kivétel. Ennek logikus következménye, hogy a mi hírlapírásunknak, lapszerkesztési törekvéseinknek is megvannak a maga áramlatai és mozgástörvényei, törésvonalai és fényesebb korszakai. Beleértve e lapok képanyagát, hiszen az szerves része a szerkesztésnek, az újságcsinálásnak. * Provokálok, ha azt mondom: a képanyag fontosságát mindmáig lekezeli, amolyan vattaként, másodlagos kellékként igényli a szlovákiai magyar sajtó?- Szerintem ebben egy szemernyi provokáció sincs. Részint objektív, részint szubjektív okokból, de ez a valóság. Kár pedig, mert a szellemesen vitázó és széles látókörű Ignotus már 1931-ben figyelmeztet a sajtófotó fontosságára, sajátos kifejező erejére. A budapesti Magyar Hírlap ekkor adta ki az így történt című képes emlékkönyvet, amelyben a szerzők egy generáció arculatát, az 1905-től 1930-ig terjedő időszak magyar vonatkozású eseményeit, az európai és a világtörténelem meghatározó mozzanatait mondják el külön hangsúlyt helyezve az ebben a kiadványban szereplő fotók beszédességére. Itt olvasható Ignotus bevezető esszéje, amelyben leszögezi: nincs veszedelmesebb karikaturista a valóságnál. Úgy véli, a fényképek hitelesebben, az emlékezetnél hűebben adják vissza a valóságot. Konklúzióként megállapítja, hogy minden fotó - ezer szó! Azaz: egy-egy fotó annyit fejez ki a valóságból, az életből és a korból, amelyben készült, amit pusztán ezer szóval lehet elmondani... Ignotus tehát tudta, hogy a sajtóban mennyire pótolhatatlan dolog a fotó; hogy lényegében a fénykép a megcáfolhatatlan híradás. Ezért például arra buzdít, hogy nézzen csak rá valaki egy fotón Károlyi Mihályra, és az illető meglátja, hogyan fordulhatott az első világháború annak végére kabarévá. Vagy nézze meg valaki egy fényképen Tisza István arcát és megérti, hogy a magyarság miért nem tudta feldolgozni Trianont. Ignotus hozzáfűzi: ezek a felvételek árulkod
