Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Miklósi Péter: Térben és időben (Beszélgetés Szőke Józseffel)
SZEMTŐL SZEMBEN Térben és időben Beszélgetés Szőke Józseffel Szőke József (1928) a második világháborút, illetve a jogfosztottság éveit követő (cseh)szlovákiai magyar újságírás egyik napjainkig aktív nagy öregje. Igaz, mostanában inkább egy-egy új könyv borítóján találkozni a nevével, semmint az újságoldalakon. Korát meghazudtolóan aktív, érdeklődve a közügyek iránt sok rendezvényen megfordul, sűrűn elmondja véleményét a világról, olykor akár kéretlenül. Tény és való, volt ideje hozzáedződni ehhez a szerephez, mert 1972-ben politikai okokból kitiltották a hazai magyar lapok szerkesztőségeiből; így írás helyett csak a szűkebb körben kimondott véleménynyilvánítás maradt számára. 1978-ban alapító tagja a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságnak; 1989 tavaszán egyik szövegezője a „33-ak beadványának”. A rendszerváltás óta publikál újra rendszeresen. * Ön, többkötetes íróként, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom bibliográfia-sorozatának szerzőjeként, egy sokak által sűrűn lapozgatott életrajzgyűjtemény társszerzőjeként, mindmáig aktívan meg-megszólaló publicistaként, de levéltárosként s lapszerkesztőként is a szlovákiai magyar múltfaggatás avatott tudora. És bár társalgásunk elsődleges tárgya a második világháborút, pontosabban a jogfoszt ottság éveit követő, országos terjesztésű (cseh)szlovákiai magyar sajtó, illetve annak szerkesztőségeiben munkaviszonyban lévő, vagy állandó munkatársi megbízatással bíró fotográfusok tevékenysége, bevezetőben mégiscsak mind térben, mind időben messzebbre kell pillantanunk. Iróemberként mit tudna elmondani a hazai magyar sajtó szakmai tekintélyéről, társadalmi súlyáról és mába nyúló szerepéről- önnönmagunk megismerésében?- Megkockáztatom, hogy még napjainkban is - tehát kis híján kilenc évtizeddel Trianon és több mint hatvan esztendővel a második világháború befejezése után -, a maga mélységében kevesen tudatosítjuk, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó mennyire fontos tárháza a szlovákiai magyarság múltja, huszadik századi sorshelyzetei megismerésének. Sőt! Merem állítani, hogy a sajtónk sokkal gondosabb, precízebb tárháza az évtizedekre visszanyúló hétköznapoknak, mint az irodalmunk, noha úgy általában ez utóbbit tartjuk elsődlegesnek. Ezért meggyőződésem, hogy újságírásunk nívójának felmérése és a csehszlovákiai, majd 1993 janu
