Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Z. Németh Zoltán: Porceláncukorka (regényrészlet)

Z. Németh István

Béla engedelmeskedett. Zúgó fejjel cipelte fel az utcára Báró holmiját, leült rájuk, a falnak támasztotta a hátát és türelmesen várt. Nézte a ragyogó csillagos e- get és egyre rosszabbul érezte magát. Hirtelen úgy érezte, hogy nem bírja kinyitni a szemét. Az álomtalan öntudatlanság úgy szippantotta magába, mint egy rozoga kis lélekvesztőt az örvénylő óceán tarajos hullámai.- Talán igaza lehetett a pincérnek - ez volt az utolsó gondolata.

(A regény 1-5. részét korábban közöltük.)