Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Z. Németh Zoltán: Porceláncukorka (regényrészlet)

Porceláncukorka- Na, milyenek? - kérdezte Robi. - Ne is mondd. Tudom, hogy vacakok.- Ezt a világért se mondanám - állította a költő tétován. Robi sértődötten visszatette a verseket az övtáskájába.-Nem kell, hogy udvariaskodj.- Szó sincs róla. Ahhoz képest, hogy...- Jól van, hagyjuk - legyintett Robi. - Beszéljünk másról.

Bátori megdühödött.- Most akkor elmondjam a véleményemet, vagy sem?

Hát persze, hogy elmondhatta. De minél inkább dicsérte a kezdőkre jellemző bátor hangmegütést, Robi annál fancsalibb képet vágott. Bátori végül már azt bizonygatta magából kikelve, hogy ezeket a költeményeket, amelyek tulajdonképpen az egyetemes emberi költészet csúcsaira tűzték ki a nemzeti lobogót, azonnal le kéne fordítani a világ összes nyelvére, s minimum bőrkötésben megjelentetni. Amikor az irodalmi Nobel-díjat kezdte emlegetni, a fiatal szerző sértődötten átült egy másik asztalhoz.

Bátori egyre jobban szédült, de elhatározta, hogy nem hagyja a maradék bort avatatlan torkokban, esetleg a mosogatóban végezni. Hősiesen kortyolt egyet, bár már nem kívánta a polgármester híres borát.- Te meddig maradsz? - kérdezte Biléta Bárót, aki hol egy, hol pedig kettő példányban ült a költővel szemben, s teljesen magába volt roskadva.- Egészen addig maradnom kell, amíg el nem múlnak rólam a korbácsütések nyomai - bökte ki végül Báró.- Korbácsütések? - hüledezett Béla. - Ezt nem egészen értem.- Mielőtt hazafelé indultam volna Milánóból, még meglátogattam egy dominât, aki kissé túlzásba vitte a szerepét, s alaposan kicsipkézte a bőrömet. Ha az asszony ezt meglátja...- Dominât? - csuklott Bátori, s valami mintha derengett volna az agya mélyén. Aztán nevetőgörcsöt kapott.- Röhögj csak nyugodtan - mondta Báró, s beleivott Bátori borába.

Tíz perc múlva Béla arcának már csak az egyik fele rángatózott.- Akkor te legalább egy hétig itt fogsz ülni!- Hacsak nem segítesz.- Tessék? Mi van?

Báró ki itta Béla maradék borát.- Az jutott eszembe, hogy segíthetnél. Én mint kollégát mutatnálak be otthon, te pedig valami jól kitalált mesével fedeznéd a hátamat. Ebből a faluból úgysem jutsz ki egyhamar!

Bátori elgondolkozott.- És addig valahol aludnom is kéne. Logikus. De mi a fenét találjak én ki?- A sztorit majd útközben kiagyaljuk. Vidd fel, légy szíves ezt a két sárga bőröndöt, addig én rendezem a számlát.