Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Balázs F. Attila: A szarvak (novella)
Balázs F. Attila na hogy megkapja. Szenvedélyesen csókolni kezdte a férfit, lágy harapások nyomait hagyva a friss illatú bőrön. Feje lágyan csúszott mind alább, és alább, majd C férfiasságát halmozta el üde csókokkal. Ez volt az ő ajándéka, azért hogy eljött, hogy itt van. Már rég nem érezte a férfiúi test fanyar ízét, illatát hiszen házasságában már egy ideje abbamaradtak ezek a kis, oly sok örömöt adó játékok, a többi férfinak, akikkel házassága előtt viszonya volt, nem adta meg ezt az örömöt, hiszen tőlük sokkal inkább kapni akart, mintsem adni.- Azt akarom, hogy megkúrj - szólalt meg az asszony. Úgy hangzott ez a szájából, mintha az egyetlen kozmikus kiterjedésű mondat lenne. Nem vett tudomást a férfi meglepett mimikájáról, mint aki nem tűr ellentmondást, gyors mozdulattal a férfin termett, és vad ringatózásba kezdett, mint óriási viharba került csónak. S ez a vihar csak nagy sokára csendesült el. Mindketten erőnlétük végső határán pihegtek. Az asszony boldog volt, de nem sikerült kilúgozni magából lelkiis- meret-furdalását, amely az első pillanattól mint aura, ott húsosodott körülötte. Tisztelte a férjét, szerette, hálás volt neki, de ez az érzés egészen más, mert újszerű, megmagyarázhatatlan, és ami megmagyarázhatatlan, arról hajlamosak vagyunk elhinni, hogy nagy dolog. Erezte magában az erőt, a bátorságot, amit a férfi szabadított fel benne, szerette volna elmondani valakinek, akár neki, mindazt, ami a gondolataiban kavargóit, de nem tudta, hogy kezdjen hozzá. Egymás izzadságában pácolva feküdtek szorosan egymás mellett.- A férjed nem vesz észre semmit?- Nem. Gondoskodom róla.- Hánykor érkezik reggel?- Fél hétkor.- Állítsd be az órát, nehogy elaludjunk. Amíg az asszony az órával babrált, C próbálta elképzelni, hogy él a fiatal házaspár, milyenek a hétköznapjaik, az ünnepeik. Egy pillanatra az is bevillant neki, milyen férje, társa lenne az asszonynak.- Mire gondolsz? - kérdezte az asszony, miközben visszabújt a takaró alá.- Gyakran csalod a férjedet?- Néhányszor előfordult - hazudta az asszony, de nem tudta miért. Ez volt az első félrelépése, s azon kapta magát, hogy picit szégyenli. Inkább azt próbálja elhitetni a férfival, hogy könnyűvérű asszony, akinek nem esik nehezére megcsalni a férjét.- Miért mentél hozzá?- Rendes ember.- Ennyi?- Jól megvagyunk.- Gyerek?
