Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Balázs F. Attila: A szarvak (novella)

A szarvak- Nem lehet. 18 évesen volt abortuszom - ez a hazugság meredek volt, de úgy tűnt, ez is célba ért.- Miért nem jársz munkába?- Nem enged a férjem. Meg féltett a főnökömtől.- Alaptalanul?- Nem.- Mit oldott meg azzal, hogy itthon tart? Itt szoktatok találkozni?- így van. - Már bánta hogy ilyen képet formál magáról. Undorítónak érezte magát.- Szegény férjed- Ne légy rossz!- Tényleg sajnálom.

Még beszélgettek, de már semmi nem jutott el a tudatáig, elaludt.

A nő felkönyökölt, s úgy nézte a férfi ernyedtségében is szigorú arcát. Mintha szerelmes lennék, olyan felajzott vagyok - gondolta.

Betakarta hát a férfit, letörölte izzadságcseppjeit, és mintha csak mesét olvasna, buja semmiségeket suttogott a fülébe.

A férfi nem viszonozta a simogatást, nem mondott kedves, értelmetlen szavakat, a kielégült ember közönyével aludt. A legférfiasabb ember is olyan kiszolgáltatott és ártatlan alvás közben, mint egy gyermek - gondolta az asszony és addig nézte a férfit, amíg belealudt.

Idegborzoló óracsergésre ébredt. Az asszony nem volt mellette. Kávét főzött. Mire megmosakodott, a könnyű reggeli és kávé az asztalon kínálta magát. Cuki nő - gondolta -, de nem lennék a férje. Ebben a pillanatban kulcs fordult a zárban. C-ben meghűlt a vér. Az asszony betuszkolta a sötét nappaliba.

Az ajtó üvegsávján keresztül figyelte a fejleményeket. Az asszony turbékol- va átölelte férje fáradtságtól görnyedt testét.- Zuhanyozz le, kedves, aztán gyere, idd meg a kávéd. Most főztem. - A férfi válaszolt valamit, amit C nem hallott meg. Arra koncentrált, hogy az első adandó alkalommal kisurranjon a lakásból. Egy perc sem telt el, s az asszony már nyitotta is az ajtót és intett C-nek, hogy tiszta a levegő. Halkan elfordította a zárat, s egy gyors csókot nyomott C szájára, aki igyekezett kívül lenni az ajtón. Intett, és már számolta is a lépcsőket lefelé. A hajnali hűvös levegő s a bágyadt fények ráébresztették, hogy új nap kezdődik, s ilyenkor agya friss energiákat mozgósított, nem kevés optimizmussal fűszerezve. Az ő életében minden nap egy új fejezet volt, valaminek a kezdete és a vége.