Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Balázs F. Attila: A szarvak (novella)
A szarvak Tudta, hogy a férj dolgozik, mégis nem kis izgalommal nyomta meg a csengőt. Attól tartott, nem fog kinyílni vagy elutasítják, ami számára mindig felért egy feldolgozhatatlan tragédiával. Kinyílt az ajtó. Csigaháton kúsztak a másodpercek. Bátortalan mosoly az ajtóban, remegő női sziluett, C-ben hamar helyreállt az önbizalom, s gerjesztette a látvány. De jól palástolt mindent. Halvány mosoly, Iovagias köszönés, mintha csak üzleti találkozóra jött volna. Mialatt távol volt, az asszony elmosogatott és rendbe szedte a lakást.- Tölthetek valamit? - kérdezte izgalomtól rekedt hangon.- Ma már nem iszom alkoholt. Esetleg gyümölcslé vagy tea. Ez utóbbiban megállapodtak. Nehezen indult a beszélgetés. Semmiségekről csevegtek. Nehezen oldódott a feszültség. Az asszony zavart volt, C pedig fáradt. Váratlan lépésre szánta el magát. Vagy bejön, vagy nem. De legalább kievickél ebből az unalmas dialógusból. Az asszony kezéért nyúlt. Az hagyta. C magához húzta a kezet, megcsókolta, aztán finom erőszakkal az asszonyt is. A lágy ellenkezés inkább szemérmesség volt, mint bizonytalanság. Vad csókok közben átkeringőztek a lakáson. Sejtelmes fények mindenhol a hálószobában, bordó üvegtálban vastag gyertya lángja lobbant a testek ágyra zuhanásától keletkezett légörvényben. Az asszony ápolt és illatos. C-nek eszébe jutott, hogy egész napi munka után nem zuhanyozott. Kibontakozott az ölelésből ledobta a ruháit, és a fürdőbe sietett. Az asszony utána jött és alaposan beszappanozta a férfi izmos idomait. Hosszasan masszírozta intim testrészeit. C behunyta a szemét, és hagyta, hogy kényeztesse az asszony, aki langyos vízzel lemosta, puha törülközővel letörölgette, és a férje fúrdőköpenyét akarta ráadni, de C elutasította. Ölbe kapta a nőt, és ágyba vitte. Türelmesen lehámozta selyemköntösét, élvezettel kényeztetve a kibuggyanó rózsaszín idomokat, a ká- vészínü mellbimbókat, a szép köldököt és a ritka, selymes szőrzetű szeméremdombot. Aztán váratlanul megállt, mintha eszébe jutott volna valami, és rezzenéstelen arccal kémlelte a krémszínű testet. Az asszonyt egyszerre vonzotta és riasztotta ez a kifejezéstelen arc, a hideg tekintet, mely mint hűvös tavaszi eső ostromolta testét. Valami titok lengte körül a férfi egész lényét, és ettől még érdekesebb, vonzóbb lett számára. Végre kettesben azzal a férfival, akiről egész este le nem vette a szemét, akinek perzselő tekintete buja gondolatokat ébresztett benne, végre megtörténhet az, amire egész este várt, mégsem tudta volna szavakba önteni. A férfi még mindig csak nézte, mintha örök kövületként akarná emlékeibe vésni, és ettől a szótlan nézéstől az asszonyban egyszerre kavargott valami édes düh és legyőzhetetlen vágy. Ujjaival lassan végigcikázott testén, kissé elidőzve a kemény karokon, duzzadt melleken, majd szinte remegve siklottak alá arra a helyre, mely minden édes gyönyör forrása. Lassan, szinte észrevétlenül tárultak szét combjai, akaratlanul is abba az irányba, ahol a férfi ült, aki, mint király alattvalója táncát, figyelte az asszony mozdulatait. Ez volt a megadás pillanata, nincs tovább, érezte az asszony, csak egy valamit akar ettől az embertől, és bármit odaadott vol
