Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Nagy Gáspár versei (A tükör mélyén, Megadtad Uram, Megyek a vers után, Könnyedén halad szívem fölé az éj
Nagy Gáspár versei Megyek a vers után (episztola zágoni nővéremnek, N. Irénnek) Bezárul borítékba az ősz, a tél. Postára megy gyalog a vers - zenél. Duna viszi a levélhullató évszakot. Elúsznak a tél elé korai jégtorlaszok. Megyek a vers után, s fejemet viszem kezemben. Hasonlít rám, hasonlít igen. Levették „könnyű” csatákban. Csak egy szisszenés hallatszott, mikor elállt a szívverés. De aztán minden pörgött és forgott tova. Felejtsem el, töröljem le, legyek mostoha a megtörtént őszhöz, télhez: a ,józan” áruláshoz? Felejtsek én? Az én időm majd megnyugvást hoz? Itt várok Rád, ebben a szobában. S érkezel levélformában, ahogy csak elképzeled. „A szabadulás bármely formája érdekel” már. A hirdetés helyén valaki áll és énekel. (1985. Benedek napján) Könnyedén halad szívem fölé az éj Moriebar vitaliter ámulva mondja hippói Augustinus életre haldokoltam mondom mondogatom én is utánad mikor az októberi csillagos égen átaraszol egy kicsi angyal szárnyait ügyesen zsebre gyűrve nem száll de könnyedén halad szívem fölé mégis súlya van szívének pedig szinte tollpihe létezést ígért hitedből-hitem én Ágostonom moriebar vitaliter sorsom keresztjét hordozom míg túljutok köztes kis halálaimon.
