Irodalmi Szemle, 2007

2007/2 - Nagy Gáspár versei (A tükör mélyén, Megadtad Uram, Megyek a vers után, Könnyedén halad szívem fölé az éj

Elhunyt Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő

Elhunyt Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő

2007. január 3-án hosszú szenvedés után, 57 éves korában elhunyt Nagy Gáspár Kossuth- és József Attila-díjas költő. Munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg. Bélbaltaváron született 1949. május 4-én, a szomathelyi főiskolán népművelés és könyvtár szakon végzett 1971-ben, ettől kezdve Budapesten élt. Előbb népművelő és könyvtáros, majd 1976 és 1980 között a Móra Kiadó szerkesztője, később az író- szövetség, 1985-től a Bethlen Alapítvány titkára. 1988-tól a Hitel szerkesztője.

Költői pályája Nagy László és Kormos István vonzáskörében indult, s a modem líra eszközeivel is élő költészetet teremtett. Leginkább a kelet- és közép-európai magyarság sorsa foglalkoztatta. Nagy Imréről írt verse (Örök nyár: elmúltam 9 é- ves, 1984) az ellenállás költői dokumentuma, 1956-ot idéző költeménye (A fiú naplójából, Tiszatáj, 1986) a folyóirat betiltásának egyik oka volt. Szabadrabok című, 1999-ben megjelent gyűjteményes kötete tartalmazza azokat a verseit, melyek korábban a cenzorok beavatkozása miatt nem jelenhettek meg. Életművét többek között a Koronatűz (1957), a Földi pörök (1982), Múlik a jövőnk (vál. és új versek,1989), és a már említett Szabadrabok és a Közelebb az életemhez című kötetei őrzik.

Emlékezni, látni, megnevezni az igazságot és sohasem félni, ezek voltak költői szerepvállalásának meghatározó elvei, melyekhez haláláig hűséges maradt. Végső búcsút a Farkasréti temetőben, január 16-án vettek tőle családtagjai, kortársai, és tisztelői. (fz)