Irodalmi Szemle, 2007
2007/2 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (13) Radnóti Miklós költészete (tanulmány)
Magyar líra és epika a 20. században (13) E miatt a néhány ártatlan és ártalmatlan sor miatt az Újmódi pásztorok éneke c. kötetét a budapesti ügyészség elkoboztatta. Most estébe fordult e sánta vasárnap és itthon ülök. Békés és harcos könyveim fölött a polcokon s fiókjaim lukán lidércként imbolyg a házkutatás riadalma és apró fényekkel tétovázik: villanjon-é vagy várjon-e még?- írja a Sík Sándornak ajánlott Tört elégiá bán, amely már a következő, költői fejlődésében fordulatot hozó, Újhold (1935) c. kötetében jelent meg. Líra a haláltudat és a szerelem pólusai között. A harmincas évek a magyar lírában a nyugatos modernizmus klasszicizálódásának évtizede. Radnóti is felhagy a kísérletezéssel. Az Újhold verseiből egészen más költő szól az olvasókhoz, mint a korábbiakból. Annyira más, hogy az Újholdat akár egy második pályakezdésnek is tekinthetjük. A korábban a korszak apafigurájával, Babits Mihállyal viaskodó költőnek a harmincas évek második felében már magától értetődő a helye és szerepe a Nyugat harmadik nemzedékének poétái között. Anélkül, hogy e fordulat külső okainak a jelentőségét eltúloznánk, a hang- és témaváltásban nyilvánvalóan szerepe volt Hitler hatalomra kerülésének Németországban, és ezzel párhuzamosan a magyar jobboldal radikalizálódásának is. Mindkettő létében fenyegette a zsidó származású Radnótit, aki a rá leselkedő veszéllyel az első pillanattól fogva tisztában volt. A kötet 1933-ban íródott nyitó versét (Mint a bika) a következő sorokkal fejezi be: ... elgondolja, ha megjön az óra, küzd és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda — és lassan, szomorúan bőg a kövér levegőben. így küzdők én is és így esem el majd, s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj. A haláltudatnak mint témának a felerősödését mi sem bizonyítja nyilvánvalóbban, mint az, hogy megjelenik sötét árnyékként a feleségéhez, Gyarmati Fannihoz írott idillikus szerelmes versek horizontján is. Karolva óv s karolva óvod, mig körül leskel rád a világ s végül hosszú késeivel megöl; A haláltudatnak, a fenyegetettség érzésének, másfelől a szerelemnek, a természet szépségeinek és az apró hétköznapi örömöknek a tematizálása döntő szerepet játszott Radnóti versbeszédének megváltozásában. Verseiből eltűnnek az erőltetett, eredetieskedő szófordulatok, amelyek oly mesterkéltté tették korábbi költészetét, s amelyek okkal váltották ki az egyébként még vele rokonszenvező kritikusok rosszallását is. Versbeszédének dikciója emelkedettebbé válik, de sikerül elke
