Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - VENDÉGKRITIKA - Benyovszky Krisztián: A keselyű hava (Bárczi Zsófia novelláiról)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Vendégkritika A keselyű hava Benyovszky Krisztián írása Bárczi Zsófia novelláiról Bárczi Zsófia novelláit olvasva megtudhatjuk, hogy mi köze van Csajághy Laurának Heideggerhez és Habermashoz, Amparo Mendoza de Soledadnak Christa Wolfhoz és Nemo kapitányhoz, egy fontoskodó rézmozsárnak a modem esztétikához vagy egy bölcselkedésre hajlamos egérkének a buddhizmushoz. A legtöbb, amit egy rövid ajánló tehet (s ez nem kevés), hogy kedvet csinál a művekhez. Olyan, mint egy étlap, melynek, ugye, az a rendeltetése, hogy meghozza a vendég étvágyát és a fantáziáját is egy kicsit megmozgassa. Az ajanló szerzője tehát egy pincérhez hasonlítható, aki szemlézi és rövid hozzászólásaival jellemzi a fogásokat. Lássuk a kínálatot. A mai menü: Bárczi Zsófia novellái. Bárczi Zsófiának eddig egy önálló novelláskötete jelent meg A keselyű hava (AB-Art, 2004) címmel, és ezt követően különböző irodalmi folyóiratokban (Kalligram, Irodalmi Szemle, Szőrös Kő, Új Forrás, Bárka) és prózantológiákban (Képzelet ráfogásai, Honvágy, Szlovákiai magyar szépirodalom) láttak napvilágot elbeszélései, melyek közül néhány a közeljövőben gyaníthatóan egy nagyobb kompozícióvá, mondjuk egy regénnyé áll majd össze. A Trisztán és Izolda című 2006- ban elnyerte az SZMÍT-nek az Év irodalmi alkotása díját. A kötetben megjelent novellák három hívószó mentén jellemezhetők: a csoda, a titok, a képszerűség. A müvekben visszatérő motívumnak számít a csoda, a természetfelettinek vagy földöntúlinak minősülő események, személyek és tárgyak: visszajáró halottak, az embereket kísértő ördög, a varázsmesék világát idéző tájak, figurák és eszközök (Amikor Fánnit majdnem elvitte az ördög, Jolán néném és a világvége, A keselyű árnyéka). Ezzel összefüggésben kell utalni a titok cselekményformáló szerepére, ami az elhallgatás és a sejtetés elbeszélő eljárásainak jutatt fontos szerepet. A csodás e- lemekkel operáló történetekben a szereplők kilétét gyakran homály övezi, tetteik mozgatórugói sem mindig ismertek, s ezért alakjuk bizonyos fokig rejtélyes és titokzatos marad. S noha idővel, a történet előrehaladtával, erre-arra fény is derül, számos kérdés marad megválaszolatlan, s árnyékként lebeg a novellák felett a zárlat után is (Szürke felhők).
