Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Pomogáts Béla: Cselényi László három nézetben (Bevezetés egy kismonográfiához)
Pomogáts Béla Cselényi László három nézetben Bevezetés egy kismonográfiához Személyesen Cselényi Lászlóval először valamikor a hetvenes évek közepén találkoztam (a dedikáció, amelynek kíséretében második: Erők című kötetével megajándékozott, 1975. április 18-i dátumot jelez). Vagyis jó három évtizeddel ezelőtt. Természetesen tudtam róla korábban, nem csak verseiről, Párizs iránt táplált vonzódásáról is. Egy évtizeddel azelőtt ugyanis feleségemmel Franciaországban töltöttem néhány hetet, és ottani barátaim, nevezetesen a Magyar Műhely szerkesztésében jeleskedő Nagy Pál és Papp Tibor közvetítésével az idős (és valamikor az erdélyi magyar közéletben fontos szerepet játszó) Albrecht Dezső, aki a francia fővárosban a Szabad Európa Rádiót irányító bizottság valamiféle korifeusa volt, felajánlott nekem egy egész esztendőre szóló szerény ösztöndíjat. Máskor kapva kaptam volna ezen a megtisztelő ajánlaton, akkor azonban úgy láttam, köszönettel el kell hárítanom. Ugyanis éppen kiutazásunk e- lőtt értesültem az örvendetes hírről az akadémiai Irodalomtudományi Intézettől, miszerint mint tudományos segédmunkatárs elhelyezkedhetem az intézményben. Mindig a magyar irodalom kutatásával szerettem volna foglalkozni, korábban gyakornoka voltam az intézetnek, a megtisztelő ajánlatnak nem állhattam ellen: következésképp az egyéves párizsi peregrináció helyett (amely persze lehet, hogy utóbb végleges letelepedéssé változott volna) a hazatérést és az intézeti munkát választottam. A párizsi ösztöndíjat, miként erről később Cselényi László is beszámolt, helyettem ő kapta meg. Utólag is örülök ennek, elvégre az egyéves párizsi lehetőségnek a birtokában nemcsak későbbi barátom költői pályája változott meg igen radikálisan, hanem a felvidéki magyar irodalom is, az egész magyar irodalom kapott új költői tájékozódást és minőséget. Cselényi a francia fővárosban, a modern francia (és az avantgárd párizsi magyar) költészet érintésére vált azzá a költővé, akiről most ez a kis könyv próbál képet adni. Ahogyan az imént jeleztem, megismerkedésünkig még egy évtizednek kellett eltelnie. Valójában, legalábbis az én emlékezetem szerint, Cselényi Lászlóval akkor ismerkedtem meg (különben az ugyancsak a Magyar Műhely köréhez tartozó bécsi Bujdosó Alpár közvetítésével) személyesen, midőn imént említett második kötetét dedikálta számomra. Sok évtizedes irodalmi, majd családi barátság kezdődött ezzel. A mögöttünk álló több mint három évtizedben számtalan alkalommal voltunk együtt: Cselényi nemegyszer a mi kisebbik szobánkban töltötte az éjszakát (még korábbi lakásunkban), mi pedig igen sokszor látogattuk meg őket Pozsonyban, a Včelárska utcá-
