Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Tóth László: „Amikor a trillázó madár a tojás belsejében énekel” (Régi-új beszélgetés Tőzsér Árpáddal és Milan Rúfusszal)
SZEMTŐL SZEMBEN tértem haza Nápolyból a feleségemmel egyéves távoliét után. A Velence és Bécs között közlekedő éjszakai gyors annyit késett, hogy nem értük el a Bécsből Pozsonyba reggel hétkor induló menetrendszerű autóbuszjáratot, a következő pedig legkorábban este hétkor indult. Én azonban egészen egyszerűen képtelen voltam beletörődni abba, hogy további tizenkét órát kelljen időznöm Bécsben. Mind a mai napig látom magamat, amint zavarodottan ott ülök a Südbanhof peronján, és hevesen ismételgetem magamban: ez lehetetlen. Végül a pályaudvari pénzváltóban az utolsó líráimat is schillingre cseréltem, és kereken nyolcszáz schillinget áldoztam taxira Bécsből Pozsonyba, pedig azon a pénzen már remekül eltölthettem volna Bécsben a napot. Ám én képtelen voltam várni. A taxisofőr persze jól átvert, amikor azt állította, hogy érvényes útlevele van Csehszlovákiába. Igaz, útlevele ugyan volt, de vízuma nem, az osztrák határátkelőhelytől nem engedték tovább. Az osztrák és a csehszlovák határátkelőhely közti utat a senki földjén tehát gyalog tettem meg, miként ezer évvel ezelőtt Metód Rómából hazatérőben. Neki persze lehet, hogy lova vagy szamara volt, míg az én esetemben én magam voltam a szamár. De valahogy mégsem történhetett másként. Ez tehát a válaszom a kérdésére. Nem tudnék élni másutt, mint ott, ahol most élek. * Fábry Zoltán két könyve is ezt a címet kapta (az egyik csehül jelent meg): Hazánk, Európa. Fiadd kérdezzem meg, hazánk-e Európa? Nekünk, közép-európai kis népeknek és nemzetiségeknek. Az nyilvánvaló, hogy a közös történelmi múlt, a közös hagyományok rengeteg szállal kötnek egymáshoz bennünket, mégis, létezik-e, létezhet-e egyfajta közép-európai szellemiség? S tágítva a kört, mit jelent, mit jelenthet számunkra Európa? RÚFUS: - Az európai kultúra létének kétségbevonhatatlan tényét bizonyítja az is, hogy annak elmélyültebb tanulmányozása érdekében az amerikai írók nemzedékei is rendre felkeresték és felkeresik földrészünket, azt remélve, hogy irodalmi „nyersanyaguk” ezáltal lágyabbá, formálhatóbbá válik. Az európai kultúra az az erős áramlat, melynek kezdeteinél a klasszikus Athént, s főképpen jogtudományával az antik Rómát találjuk, valamint a keresztény világmagyarázatot, ami viszont közlekedőedényszerű kapcsolatban van az igencsak gazdag és sokrétű zsidó mítosszal. Mindez évszázadokon keresztül forrt, fortyogott a történelem katlanában, s előbb páratlan értékű művészettel ajándékozta meg a világot, majd megteremtette az egzakt tudományok előfeltételeit, melyek aztán a 20. században a gondolkodás olyan mértékű felgyorsulását eredményezték, hogy a változásokba szinte beleszédül az ember feje. Ami engem illet, a közép-európai kultúra fogalmával az észak-olaszországi Goriziában rendezett tanácskozáson találkoztam először az 1960-as évek középén, ahol több izgalmas felszólalás hangzott el e témában. Mégis az a véleményem, hogy a közép-európai kultúra minden sajátossága mellett is az európai kultúra és az előzőekben már röviden felsorolt alapvető elemeinek a származéka csupán. Megkülönböztető jegyeit az Osztrák-Magyar Monarchia nemzeteinek hosszú együttéléséből fakadó sajátosságok adják. Ez a történelmi együttélés valóban elég hosszú ideig tartott, és nem múlhatott el anélkül, hogy nyomot nem hagyott volna történelmi emlékezetünkben. S noha a szláv nemzetek nem voltak valami kedvező helyzetben, aligha tennének jót maguknak, ha e kultúrára Svejknek, a derék katonának a szemével néznének.