Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (1) Dobos László szépprózai munkássága (tanulmány)
Fonod Zoltán letlen, hogy a Messsze voltak a csillagokat is ilyen regénynek mondta Fábry. Görömbei András szerint „a kultúra létkérdésévé vált ennek a szintézisnek a megszületése”. Véleménye szerint a „provincializmusból és sematizmusból” való szabadulást is jelentette egy ilyen történelmi igényű felmérés. „Nem divat, hanem a nemzetiségi tudat belső szüksége hívta életre azt a regénysort, melynek központi témája a szlovákiai magyar nemzetiség történelmi sorsa.”25 A történelem legfájdalmasabb sérelmeivel, otrombaságaival, a ’45 utáni diszkriminációs évekkel, a kollektív bűnhődés képtelenségeivel, a deportáció és a kitelepítés embertelenségeivel kellett szembenézniük azoknak, akik a számvetést vállalták, hogy oldódjanak a merev görcsök, s a kisebbségi magyarság újra otthonra találhasson szülőföldjén. Dobos László harmadik regényében az egyfajta teljességigény mellett sajátos megoldást is választott. Lemond a főhősről, a regényfolyam hagyományos eszközeiről, a regényábrázolás megszokott módozatairól, s korábbi regényei mintájára előtérbe állítja a „mindentudó” íróhőst, aki a korábbiaknál erőteljesebben beépül a regénykeretbe, a nagyepikai keretbe, és az író, a modern regénytechnika eszközeivel, megannyi sorstörténelmet ír. Regényében a gyermekkor élményei éppúgy helyet kapnak, mint a- zok a sajátos, karakteres hősök (?), jobb sorsra érdemes kitaszított „páriák”, sokfélejel- lemek és magatartásformák, akik/amelyek a szlovákiai/felvidéki magyarság sorsát, jellemét, küzdelmeit megidézik számunkra. Szinte törvényszerű Dobos pályáján, hogy legjelentősebb regényét, az Egy szál ingben címűt nagyszabású történelmi tablóként fogalmazta meg. „Szabálytalan trilógiájának” ez a kötete Márkus Béla szerint a „nemzetiségi önismeret enciklopédiája” is lehetne.26 Sorsok, életek, történelmi élmények, jellemek kifogyhatatlan tablója ez a mű, melyben a kutató elme a frappáns alakok, kisemberek meg az új élethelyzetbe került értelmiségi életforma bemutatásával lényegében a történelmet vallatja. „Az író gondolati riportázsában, az emlékezéssel szinte látomásszerűvé vált helyszíni leírásaiban megelevenedik a szlovákiai magyarság élete ama nagy időben, amikor hatalomváltozások és új világháború közepette a kisember, minden kisember annyit szenvedett. Sokféle náció sodródása, megviseltsége, egyéni és csoportos tragédiája ebben a regényben egy kis falu - talán bodrogközi település - reményekkel és csalódásokkal, vérrel és holtakkal terhes változásaiból komorlik elő”- írta a regényről Balogh Edgár.27 (A kis falu, persze nagy falu, az író szülőfaluja - igaz viszont, hogy a csehszlovákiai magyarság egész történelmét átfogja ez a mű.) Egy kis túlzással azt is mondhatnánk, úgy indul a regény, mint egy olasz neore- alista film, Fellini bűvészkalapjában. A hagyományos nagyepikát és a modern regény- technikát sajátos módon ötvözi az író a művében. A csallóközi árvíz, mellyel a regény indul, szinte a riport pontosságával, képszerűségével tárja elénk az eseményeket. A gyermekkor emlékei vagy a bulizó mulatozás képei meg a szerelem kínálkozó alkalmai élményszerűségükkel, stiláris eleganciájukkal ragadnak meg. Másutt az emlékezés kiragadó, szakaszos, csapongó időrendjét választja, de tömörségükben is sokatmondó- ak ezek a szövegek: „Elmentek a csehek, láthattam a hazájukból kivert lengyeleket, elvitték a férfiakat katonának, hősi halott rokonaim és ismerőseim lettek, most meg a zsidókat kényszerítik halálos ismeretlenségbe.” De a hóba, fagyba dermedő, aknatűzben elpusztuló kiskatona sorsa sem ér véget a harcmezőn, mert aki a zárótűzből vagy a fog
