Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (1) Dobos László szépprózai munkássága (tanulmány)
Fonod Zoltán seitől azonban meglehetősen távol áll. Távol abban is, hogy a pilóta számára teljesen érdektelen, ami körülötte és mellette a magyarsággal történik. A nevenincs repülős idegen ezen a tájon, vélhetően magyar „felmenőkkel”, de érzéketlen a magyar kínokkal szemben, jó adag önzéssel csak a magánélet gondjai kötik le. Rejtett üzenete ennek a nagy műgonddal megírt történetnek legfeljebb az lehet - Kiss Ferenc16 utal erre a kritikájában hogy a hatalomhoz tartozó pilóta és a kiszolgáltatott magyarság kálváriáját egyaránt az embertelenség és a törvénytelenség okozza. Messzi és távoli szolidaritás ez, de még így is több a semminél... A repülős emberségből akkor vizsgázott, amikor nem habozott, beugrott a folyóba, hogy kihúzza a fuldoklót. Meg akkor, amikor határőrként a „kicsi lány” nyugalmát védte, vagy alvást színlelve módot adott arra, hogy Berei Erzsit szökevénytársai megszabadítsák a „gondjától”, a csempészárutól (a derekára csavart szövetanyagtól). Erénye, persze, az is, hogy nem üvöltött a farkasokkal... Az író helyzete és a vele kapcsolatba kerülő emberek sorsa erőteljes és meggyőző. Dobos László úgy varázsolja élővé a múltat és a történelmet, hogy együtt él és lélegzik sorstársaival, a saját és társai kalandját írja, amikor meneküléseikről ír. Hontalanul bujkál az országhatár két oldalán, vagy kínálgatja a csempészárut (a cigarettát) Prága, Cheb és Jáchymov utcáin. A Gallai család képében akár Móricz Zsigmond regényének (Rokonok) úrhatnám kispolgárait is felfedezhetjük, pedig ez „echt” helmeci „termék”, ahogy a történet többi része is jobbára a Bodrogközre (esetleg Gömörre) érvényes. Nyilván, csempészkedtek a Kis-Alföldön vagy aNagy-Duna tájékán és másutt, s menekültünk mi is halászcsónakon az Ősi schola védőkarjaiba, de a kockázati tényező eleve más volt a Nagy-Dunán, mint a Bodrogon vagy a Tiszán. A lényeg, persze ugyanaz! Görömbei András találó megfogalmazása szerint: „Az emberek egyik csoportját elpusztítja a történelem, másik részüket farkassá teszi, de mindannyian tehetetlenek.”17 Az író-szereplő érintettje, kiszolgáltatottja az eseményeknek, saját jövője érdekében kényszerül arra, hogy menekült diákként folytassa tanulmányait Magyarországon. A csempészkedésben azért vesz részt, mert a megélhetés kényszeríti rá, a kitelepítést pedig úgy „szenvedi” meg, hogy kivezénylik rakodómunkásnak. Élményei, sorsa avatja őt alkalmassá arra, hogy együttérzéssel tekintsen a szenvedőkre, s íróként hús-vér figurákat, igazi emberi sorsokat varázsoljon elénk. Ábrázol, megjeleníti a múltat, a történelem szomorú, embert próbáló napjait. Ezzel magyarázható, hogy a helyzetek és ajellemek drámaiságát kiváló érzékkel, „epikán túli telítettséggel”18 adja visz- sza. Magyar, zsidó és szlovák sorsok vonulnak el előttünk. Plasztikus megjelenítésük, az ismétlődő motívumok s az igényes nyelvi eszközök segítik az írót abban, hogy a metaforák révén a bodrogközi események „kelet-európai érvényű példázattá” vállja- nak.19 Dobos regénye Tőzsér Árpád szerint azt bizonyítja „lázas, meg-megcsukló hangon, egy történelmi helyzetet mítosszá (az örök földönfutók mítoszává) fokozva, hogy a kisebbségi sors, a »peremélet«... megaláz, lezülleszt, az alkotó géniuszt megköti.” Ide illenek azok a sorok is, melyeket F. X. Saldától idéz a költő: „A helyes szintézis tévedhetetlen jegye: az olyan mű, amely életképességét azzal bizonyította be, hogy az életre és napfényre való jogukat becsülettel védő újabb művek sorának lett a kezdete”.20 A kisebbségi magyar irodalomban olyan művekről van szó, mint a már említett Rácz Olivér Meg
