Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - ARCOK ÉS MŰVEK - Fónod Zoltán: Az eltűnt idő nyomában (1) Dobos László szépprózai munkássága (tanulmány)
Dobos László szépprózai munkássága tudtam, hogy élsz (1963), illetve Mács József Adósságtörlesztés (1968), Duba Gyula ívnak a csukák (1977) vagy Monoszlóy Dezső Menekülés Szodomából (1975) című regénye. Gyermekkori traumaként ott van az élmény Gál Sándor Elsőosztályú magány című (1974) elbeszélésében is. A regény kapcsán említi Tőzsér Árpád Makkai Sándort, a „kisebbségi messianizmus” első megkiáltóját, aki azt írta, hogy a kisebbségeket a „helyzetükből adódó szenvedéseik” teszik alkalmassá a világmisszióra. Nos, egyetérthetünk Tőzsérrel abban, hogy a Dobos-regény nem ezt az elméletet igazolja. „Dobosék keserű, de határozott »önvállalása« visszatérés önmagunkhoz. Ebből az önismeretből és önvállalásból nőhet ki aztán majd a »testünkre szabott« »reálprogram«, amely esetleg úgy lesz »küldetés«, hogy nem lesz messianizmus, s első pontja nem az lesz, hogy »szenvedésért!« vagy a »megpróbáltatásért!«, hanem az, hogy a »szenvedés ellen!«, a »megpróbáltatás ellen!«.”21 Ide kívánkoznak Kardos István sorai is, melyeket a Dobos-mű védelmében írt le, ezzel a záradékkal: „A valamirevaló mű az ideák és a tényleges társadalmi realitás lényegéhez való következetes ragaszkodás jegyében foganhat. A Földönfutók is ezt tanúsítja, s a mű fő érdemét éppen ebben látom.”22 „Dobos László legjelentősebb regényét, az Egy szál ingbenX (1976) erősen miti- záló szemlélet és a totális ábrázolásra való törekvés jellemzi. A regény nagyszabású történelmi tabló, a kisebbségi múlt és jelen szuggesztív látomása... Az írónak sikerült mondanivalóját viselkedéstípusok elemzésével, magatartásminták párhuzamba állításával és ütköztetésével művészi üzenetté formálnia”- írta a regényről Grendel Lajos.23 Czine Mihály szerint a Messze voltak a csillagok — Fábryra utalva — „a strázsán álló ember monodrámája volt, a csillagnézőé, a csillagváróé”, a Földönfutók a „megaláztatások nehéz esztendőit, a rongyokba csavart remények korát idézte”, az Egy szál ingben című regényben „sorsot, történelmet idéz” az író, „a szlovákiai magyarság jó fél évszázados történelmét, változatlanul a csillagnéző szemével”.24 Tömény történelem, a regény cselekménye 1918-ig nyúlik vissza, és a hetvenes évekig tart az az önvizsgálat, mely Dobos korábbi műveinek is a jellemzője volt. A teljesség igényével íródott a regény, egy értelmiségi szemszögéből vizsgálja a társadalom változásait, melyben az együttélés mintapéldája is lehetne az a bratyizó, lakótömbi borozó-locsogó csapat, melynek középpontjában a kibeszélés öröme, a bor, a nő, a szerelem meg az ivócimborák állnak. Egy költözködés adja az apropót, a többi kifeslik magától, a megélt múltból meg az író élményeiből, elhatározásából... „A nagy árvíz esztendejében költöztünk ide, nyár elején. Előtte hetekig szakadt az eső, párától verítékezett a nap koronája is, ha látszott. A föld puha volt, madár terhét is alig bírta magán. Ekkor szakadt át a Nagy-Duna gátja éjszakáról reggelre, két helyen is. Tengert öntött magából, keresztül a Kis-Dunáig. A szakításon éjjel-nappal harsogott a víz, morajlott, foglalt, pusztított.” így invitál bennünket a szerző azokba a kalandokba, melyeket történelemként megélt, s melyek kisebbségi sorsunk velejárói voltak. Úgy tabló ez a regény, hogy minden szereplője eredetiségével, gondolkodásmódjával csalhatatlanul igazi, egyszeri és megismételhetetlen. Igaz az, hogy a két világháború között, majd az 1948 utáni évtizedekben visszatérő igénnyé vált a pár exellence szlovákiai magyar regény megteremtése. Aligha vé
