Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - Gyüre Lajos versei (Tömeg, Mi Atyánk, Bethesda vizét..., Karácsony, Földig hajolva)
Gyüre Lajos versei a forró fövenyre dőlve nincs más gondom, csak keresni, lelni új, míves szavakra, tölteni napom, s várni, hogy hull a manna, az éltető, mely testemet úgy járná át, hogy szülne új igéket, nevét tenném föléje, mint felségjelként tündöklő éket, s hályogos szemem nem látja, hogy jön felém, váltott lovakon nyargal szolgád, küldötted - s mielőtt szólanék szép míves szavakkal, elföldel, és puha szárnyával betakar, futó homokból fejemhez párnát görget Mihály, a szárnyas angyal. Karácsony Karcsú kémények bodroznak, csöndes a karácsonyeste. A hó az utat belepte, sátra az égi titoknak. Csikorog a vásott csizma, ma mindenki jó és boldog, dalolnak égi koboldok, él mind, aki hittel hitt ma. Kinyílik a szív, a lélek, az ölelés könnyű teher, nem bánt vagyon, és kincs se kell, belefér minden kis élet. Mert megszületett a Gyermek, menny Báránya, a jó Pásztor, ma minden ének hozzá szól, zengik kicsi kunyhók, termek. Földig hajolva Már nem nehéz mindig közelebb Mindig lejjebb. Csak óvatosan
