Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - Gyüre Lajos versei (Tömeg, Mi Atyánk, Bethesda vizét..., Karácsony, Földig hajolva)
Gyüre Lajos versei rólunk sújtó kezed, mert már komor kovácsok kalapálta vas kampóikkal falhoz láncoltak elleneink, s nyelvünk kapdossák élesre kifent késeikkel. Urunk, istenünk, lásd be, ha nyelvünk kivágják, mivel dicsérjünk akkor téged, bár bűneink miatt megérdemelnénk a pokolra veszej- tést, a gyalázat terhét hordozni homlokunkon, halálunk órájáig a jegyet, mert bűnös nép vagyunk mi testestül-lelkestül. Dicsekvéseinktől, mint édes bortól megrészegülve magunknak tudtuk be erőd, másra mutogattunk, mikor magunk vétkeztünk, pirongatásod elhárítván nem igyekeztünk a keskeny útra, hogy hozzád közelítsünk, bocsánatért lábad elé boruljunk. Oldozz fel hát minket bűneink alól, hogy emelt fővel dicsérhessünk téged, mert tiéd az ország, a dicsőség, s a hatalom örökkön örökké. Ámen Bethesda vizét... ...nem láttam én, partján nem ültem, mint a sánták, bénák és vakok, de hullámai bennem fel-felverődnek, lépésem felfogják sós hullámok, habok, és visznek Krisztus felé szárnyas angyalok. Földi kincseim mind-mind elé rakom, forró fövenyes partján ott a parittyám, moraj ló vizéből feldobott iszapom, ékszeres ládám titkos lakatját nyitnám, tele ékes gyönggyel, szép, mives szavakkal mondanám: neked hoztam, győztes harcon nyertem, és most itt van, ez a fegyverem, toliam: kardom. S ha merülnék, nyújtana megváltó kezet (munkálna bennem a múló emlékezet), emelne föl magához, s várna egy szóra, „Uram Jézus, segíts!”, vagy valami más hasonlóra. De nekem - partra vetett hal félig halva -
