Irodalmi Szemle, 2007
2007/12 - Gyüre Lajos versei (Tömeg, Mi Atyánk, Bethesda vizét..., Karácsony, Földig hajolva)
Gyüre Lajos versei betakar jótékony iszap, s fejfádon idegen betűz. Itt csak tömeg van, éhes az ölésre, harcra, és vérre, miközben ráhullsz tépetten Hádes áldozat-kövére. Mi Atyánk Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, egy és örök Isten. Te vagy erős várunk nékünk, kiben bízhatnánk, ha nem tebenned. Hozzád szól néma fohászunk, ne hagyd, hogy gyűlölködő elleneink rajtunk győzedelmeskedjenek, fordítsd orcád mireánk és hallgasd meg, Urunk, gyötrelmekben fetrengő néped imáját. Halld meg gyenge szavunk, mert már kiáltani sem tudunk, torkunk szakajtja a bűnből táplálkozó dögletes levegő, szemünk elhomályosítja a káini füst. s lassan elfogy az erőnk, míves szavunk, csak káromlásra nyílik ajkunk, holott imát kellene mondanunk jóságodért, hogy megtartottál minket a nagy Veszedelem idején is, mikor mindenek odavesztek, puszta életünk hozzuk most csak eléd, lásd meg nyomorúságunk, testünk fakadó keléseit, lépteink vigyázzad, nehogy saruink sustorgása hangjával felverje nyugalmából a felettünk győzőket, s nagy felindulásukban megrontsák saját bálványaikat, s haragjukat zúdítsák fejünkre miatta, ártatlanokra. Lágyítsd meg szívüket irányunkban, mert nem vétkeztünk többet, mint más népek, kik ellened lázadtak, idegen isteneknek aranyból bálványokat emeltek, s neved gyalázattal vették szájukra. Tenfiadra kérünk, vedd le
