Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Casanova esete Odüsszeusszal (Balázs F. Attila Casanova átváltozásai című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE A költészet létérdekű hatalma éppen abban van, hogy minél mélyebben, ösz- szetettebben, tökéletesebben mutatja be az emberi lét reménytelenségét, annál erősebben tagadja azt. Gál Sándor költői világa az Isten némaságáról és az ember tehetetlenségéről ad látleletet. Ez a látlelet azonban tagadása azoknak a hiányoknak és bajoknak, amelyeket megnevez. Illúziótlan költői látása így válik emberlétünk értékóvó erőforrásává. (Madách-Posonium, 2007) Görömbei András Casanova esete Odüsszeusszal Balázs F. Attila Casanova átváltozásai című kötetéről Balázs F. Attila új könyvének már a címe - Casanova átváltozásai - több különféle lehetőséget nyújt, miképpen lássunk neki a kötet olvasásának. Számomra két lehetséges variáció bontakozott ki a cím alapján, amely első hallásra Ovidiusra emlékeztetheti az olvasót, másrészt pedig a Casanova-monda felé irányítja a figyelmet: külső átváltozások, azaz Casanova, tegyük fel, az elbeszélések szereplőinek bőrébe bújik, vagy pedig belső fejlődési folyamatok, amelyeken az akár Erósz- szal/Amorral is azonosítható Casanova átmegy. A kötet írásai azonban sokkal több értelmezhetőségi irányvonalat működtetnek, mint amit a cím sugall, nincs szó tehát a Casanova-mítosz újraírásánál való lehorgonyzásról. Aki felszabadult erotikájú, testnedvekben tocsogó, „lényegre törő” szövegeket vár el, már csak a Casanova-monda említése miatt is, az bizony csalódhat a könyvben, az ugyanis nem a szókimondásra, a konkrét erotikus jelenetek felvázolására és a szexuális forradalom legújabb vívmányainak megjelenítésére épül, sokkal inkább egy higgadt, óvatos, finom szövegvilágot tár elénk, amely test és szöveg viszonyát az ösztönerők meglehetősen mértékletes adagolásával igyekszik felmérni. A visszafogottság a Casanova átváltozásainak egyik alappillére, a megközelítés mindig szőrmentén történik, s a szerző sokkal inkább az elhallgatással akar hatást kifejteni, mint a szókimondással. A kötet elbeszélései rövid, tömör írások, amelyek általában takarékosan, a szavakkal egyáltalán nem tékozolva jelenítik meg az adott nyelvi világot. A túlírtság valamennyire csak a kötet utolsó darabjain érződik, azt az érzést keltve, mintha a szerző kezdene kifogyni a mondanivalóból, s ezért hosszabban elidőz a közhellyé merevedő mondatoknál. A tömör, éles, mégis finom mondatok leginkább A macska leve és a Lázadás című szövegeket jellemzik, s ezek a mondatok adják a legnagyobb lendületet a könyvnek. Casanova, akinek az apja kalandos, nőkben és szerelemben gazdag életet kívánt, mikor utóda születik, azt kéri az istentől, „hogy fia nyugodt, unalmas házaséletet éljen egy átlagos asszony oldalán ”, ezzel a kis történettöredékkel indul a könyv, s aztán többé-kevésbé hasonlóképpen folytatódik, kalandos szerelmek és la
