Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Görömbei András: Kihalt évszakok Gál Sándor válogatott versei
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szeretné ráirányítani a figyelmet, amelyeket általában eltakar az a kánon, amely a költő köteteire való eddigi reflexiók, tankönyveink szövegválasztása alapján, illetve a szavalóversenyek és irodalmi színpadok éltető közegében alakult ki”. Szerencsére ez az utószóban megfogalmazott elv csak részben valósul meg. így nem hiányoznak teljesen a kötetből Gál Sándor költészetének olyan antológiadarabjai sem, amelyek a szlovákiai magyarság legfontosabb létkérdéseivel szembesítenek. Ezt persze nem az esztétikai érték ellenében teszik, hanem annak függvényében. E versek emelkedett hangú dikciója nem esztétikai vétség, hanem a kelet-közép-európai kisebbségi lét abszurd jelenségeinek egyik autentikus kifejezésmódja. Egy-egy gazdag életmű értékeinek a megmutatására sokféle válogatás képzelhető el. Az nem kifogásolható, hogy e válogatás figyelmen kívül hagyja a versek keletkezésének sorrendjét, s ehelyett „egy-egy hívószónak engedelmeskedve, az én vagy a közösség egy-egy elképzelt-lehetséges történetét hivatottak felvázolni” a ciklusai. Ciklusszervező hívószavakként egy-egy vers címe szerepel. Ez pedig azt jelenti, hogy a költészet sugallatos gazdagsága érvényesülhet a ciklusokba rendezéskor. A kötet íve A hajnal megszentelésétől a Csontomba költözik a télig, a fiatalság életmámorától az öregkor haláltudatáig vezet. A ciklusok bemutatják Gál Sándor költészetének fő problémaköreit. Az viszont feltűnő, hogy az egyes hívószavakhoz az életmű egészéből előszólított versek színvonala meglehetősen egyenetlen. Ennek részben az időrendet mellőző tematikus ciklusalakítás az oka. Az 1964-es első kötetből átvett Tüzek például csupa kiüresedett, elhasznált kifejezésből áll, s így esztétikai érték tekintetében erősen ütközik az őt körbevevő jóval későbbi versekkel. Máskor viszont az is nyilvánvaló, hogy az esztétikai egyenetlenséget nem mindig lehet összekapcsolni a vers születésének idejével. Gál Sándor költői világképének egyik központi motívuma a haláltudattal összekapcsolt időélmény. Minden motívumát áthatja a halállal szembeni lét behatá- roltságának, végességének a tudata. Talán ezért tette A hajnal megszentelése ciklus élére Bárczi Zsófia a Jeges éden című későbbi verset, melyben a nagy alapkérdés így szól: „árnyékában az időnek / meddig nő ami nőhet”. Gál Sándor költészete ebben a halállal szembeni léthelyzetben tudatosítja az élet értékeit. A Jeges édenre cikluszáró versként a Jég áll a tavon felel a természet törvényeinek életakaratú vállalásával: Jég áll a tavon / árny az árny felett / alig hallhatón / élnek a hegyek”. Az emberiét értelmét kereső költő szólítja meg A néma Istent is zaklatott, egyenetlen versben. Értelemmel megválaszolhatatlan kérdések zaklatják a költőt, akinek ereje a szembenézés illúziótlanságában, a lét törvényeinek az elfogadásában mutatkozik meg. Az Egyetlen idő című ciklus címadó verse Gál Sándor létfilozófiai érvényű számvetése az idő által határolt emberi léttel. Az egyetlen idő a személyiséget arra ösztönzi, hogy a létezés értékeit fogadja be, élje meg és teremtsen magának az idegen világgal szemben egy belső tájat, belső hazát. Az egyetlen idő teljes megélésének az igénye él benne. Ennek részévé avatja a halált is: „magamat kell meg
