Irodalmi Szemle, 2007

2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - E. Fehér Pál: A cseh demokrácia történelmi arculatai (Masaryk és Beneš)

E. Fehér Pál

(létkérdésnek) neveznek.”10 Természetesen a demokráciának jól működő gépezetre is szüksége volt, melynek motorja Benes személyisége volt. De a gépezethez tartozott.

AZ ALKOTÓ ÉS A VÉGREHAJTÓ

Masaryk alkotó politikus volt. Benes végrehajtó. Masaryk politikai pályafutását a belpolitikai viharokban kezdte, hosszú ideig a bécsi parlament ugyancsak aktív és ismert képviselője, sőt: tudományos munkásságát mintegy alárendelte, de legalábbis mellérendelte társadalmi aktivitásának. Hiszen akkor, amikor kétségbe vonta egy látszólag tudományos vitában a cseh nemzeti legendakörhöz tartozó relikviák hitelességét, a célja nem annyira a hamisítások filológiai bizonyítása volt, mert nyelvész sem volt, s különben is ezt a feladatot már előtte elvégezték a szakemberek, hanem azt a politikai és erkölcsi hitvallását óhajtotta kifejezésre jutatni, amely szerint egy nemzet identitása nem alapozódhat hamis értékekre, hanem realistáknak kell lenni, bármennyire kényelmetlen lehet ez a közösségre, a társadalomra nézvést egy bizonyos pillanatban. Már ekkor kiderült, hogy Masaryk mindenkor a stratégiai gondolkozást részesítette előnyben, míg - mint később kiderült- Benes számára a taktikai harcok megvívása sokkal fontosabbnak tűnt, sőt: taktikai győzelmeinek - a diplomácia napi gyakorlatában más típusú előnyt nem is nagyon lehet elérni - sűrűn és következetesen igyekezett távlatos jelentőséget tulajdonítani. S egyáltalán nem mellesleg: Benesnek nem volt hétköznapi értelemben vett parlamenti gyakorlata, tehát a demokratikus politikacsinálás elemi iskolájából- hiányzott.

Masaryk kiállt 1 899-ben a polnai vérvádas perben az antiszemita politika gyakorlói ellen. Nyilván nem azért, mert tudhatta volna, hogy vagy másfél évtized múlva, éppen erre a perre emlékezve, az Egyesült Államok zsidó üzleti körei jelentős pénzügyi támogatást biztosítanak a csehszlovák ügy számára az első világháború idején. Annál kevésbé gondolhatta ezt, mivel ekkor még a Monarchia megreformálásával, szövetségi állammá való átalakításával vélte a cseh érdekeket kielégíthetőknek. („Jsem byl celou válku Rakusák”, „én a háború idején osztrák voltam” - mondotta egyszer már csehszlovák köztársasági elnökként, amikor néhány cseh politikust azzal próbáltak lejáratni, hogy korábban Ausztria-párti nyilatkozatokat tettek, és az itt szereplő „osztrák” szót bízvást behelyettesíthetjük a mi „labanc” kifejezésünkkel, ami a cseh nyelvben ismeretlen.11 Masaryk komoly belpolitikai küzdelmeket vívott az osztrák parlamentben 1891 és 1893, illetve 1907 és 1914 között, amelynek vannak részcéljai, például, a horvátországi nemzeti mozgalmak támogatása és vannak távlatos céljai, amikor Csehországot ugyanolyan helyzetbe hozza Ausztria-Magyarországon belül, mint Magyarországot. Ezt a politizálást később úgy jellemezte, hogy az a meggyőződése: „Európa már jó ideje politikai laboratórium és még sokáig az marad.. .”12 És képviselőként is mindenkor a realizmust képviselte, egyszersmind példát mutatva arra, hogy a program miként