Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - E. Fehér Pál: A cseh demokrácia történelmi arculatai (Masaryk és Beneš)
A cseh demokrácia történelmi arculatai mány, emlékezés, sőt legalább két regény (vagy inkább pamflet) látott napvilágot. Érdemeinek törvénybe iktatását talán csak egyes-egyedül Václav Havel támogatta, de aztán a parlamenti javaslat megfogalmazói éppen Havel politikai ellenfelei közül kerültek ki: bármilyen különös szimbiózis ez: baloldali, pártonbelüli szociáldemokraták és jobboldali, pártonbelüli kommunisták fogtak össze. De a szavazás körül is tétovaság volt tapasztalható (főleg külpolitikai okok magyarázták ezt, ám nem csupán ezek), pedig hát a törvény mindössze egyetlen mondat: „dr. Eduard Beneš érdemeket szerzett az állam előtt”. Annak idején, 1930-ban pontosan ugyanígy hangzott az a törvény, amellyel elismerte a parlament az akkor nyolcvanesztendős Masaryk érdemeit. Mégis lehetne egyenlőségjelet tenni a két politikus közé, a cseh demokrácia történelmi tradíciói nevében? És hát egyetlen percig se feledkezzünk meg arról, hogy az 1944-45-ben keletkezett elnöki dekrétumok, amelyek a német és a magyar nemzetiségű egykori csehszlovák állampolgárokat megfosztották állampolgárságuktól, a vagyonuktól és száműzték, kitelepítették az érintett több mint három millió személyt - még sokáig lesznek nemzetközi viták és vagyonjogi perek témái. És erősen megkérdőjelezik Beneš, illetve az általa reprezentált cseh polgári demokrácia minden körülmények között érvényesülő és minden körülmény ellenére hiteles érvényességét. Általános és szinte vallásos tisztelet övezi Tomáš Garrigue Masaryk személyét, emlékét, és a halála óta eltelt évtizedek alatt számos monográfia íródott személyiségéről, munkásságáról, de akad még bőven tisztázni - megérteni - való ebben a monumentális ouevre-ben. A legjobb összefoglaló Masarykról máig Karéi Čapek beszélgetőkönyve, a nevezetes Beszélgetések TGM-mel, amelyet az alany személyesen szerkesztett, viszont éppen ezért objektívnak nehezen minősíthető. „Ebben gyakran ő van jelen és nem én” - jegyezte meg egyszer bizalmasai előtt, a kézirat javítása közben -, „és ezeket a részeket kihúzom”.5 Viszont ugyancsak jellemző, hogy a legátfogóbb modern életrajz, Jaroslav Opat több mint ötszáz oldalas opusa a következő címmel jelent meg 2003-ban: Prűvodce životem a dilem T. G. Masaryka. Česká otázka včera a dnes, tehát a monográfia alanyának életét a „cseh kérdés” mérlegeléséhez kapcsolja, direkt módon utalva Masaryk egyik sorsdöntő tanulmányára. Tehát logikus és elfogadható a cseh demokrácia megértéséhez és gyakorlatához fogódzót Masaryk és Beneš kapcsolatának felmutatásán keresztül keresni. Az egyik lehetséges módszerként... Hát akkor milyen a cseh demokrácia történelmi arculata? Milyen az a demokratikus hagyomány, amelyre a csehek többsége büszkén, vagy csak kényszeredetten hivatkozik, és ezt teszi nem titkolt irigységgel Közép-Európában szinte minden liberális vagy baloldali politológus, politikus? A BARÁTSÁG KEZDETE A kérdésre akkor adható többé-kevésbé megbízható válasz, ha mindenekelőtt vázlatosan áttekintjük a két politikus viszonyának természetét. Beneš, termé
