Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - ARCOK ÉS MŰVEK - E. Fehér Pál: A cseh demokrácia történelmi arculatai (Masaryk és Beneš)
E. FEHÉR PÁL A cseh demokrácia történelmi arculatai Masaryk és Benes A XX. századi magyar közgondolkodás egyik fontos tétele volt a cseh demokrácia történelmi tradícióira történő hivatkozás. Olykor némi, talán egészséges irigységgel felemlítve a Masaryk-életművet és sokkal többször - és szinte egyértelműen negatív megvilágításban - a Benes-féle politikai gyakorlatot. Különösen érdekes lett ez a hivatkozási alap a rendszerváltás körüli időkben (és tart napjainkig), de ez már nem csupán magyar sajátosság. A szlovákoknál ugyanúgy a legendák szintjén létezik, mint a lengyeleknél. Persze, a jelenség teljesen érthető. A térségben nem létezett más politikai demokratikus gyakorlat a két világháború között sem, előtte pedig kiváltképpen nem is létezhetett. A lengyel nemesi demokráciáról jobb elfeledkezni: többszörösen tehetetlennek bizonyult és néhányszor végső romlásba döntötte a recz pospolitát, nem szólva arról, hogy ebben az esetben legfeljebb a külsőségek mutattak csalóka képletet. Bajcsy Zsilinszky Endre - hajdani belgrádi útitársa, Németh Imre szerint - szívesen hivatkozott az úgynevezett szerb paraszti demokráciára, a Horthy-Magyarország oligarchikus-vitézi gyakorlata ellenében. De hát az igazság az, hogy ez sem volt több csalóka látszatnál, a gyakorlatban sohasem működött: a török hódoltság hosszú-hosszú évszázadai alatti csonka társadalmi struktúra következményéről és nem demokráciáról volt szó, legalábbis nem az általánosan elismert európai fogalmak szerint. Viszont igaz az, hogy a csehek és konkrétan Benes által szervezett kisantantot alkotó államok szerkezete gyakorlatilag semmiben sem különbözött - éppen Csehszlovákia kivételével - a Horthy-Magyarország félfeudalizmusától, azonban egyetlen pillanatra sem merült fel, hogy e szervezet feladata a demokrácia terjesztése, netán védelme lenne. A CSEH DEMOKRÁCIA TERMÉSZETE Szeretném azonban előre leszögezni, hogy a cseh demokrácia fogalmát semmiképpen sem látom valamiféle misztikus forrású nemzeti sajátosságnak, minden cseh vele született alkati tulajdonságának. A csehek demokratizmusa ugyanúgy történelmileg kialakult és pontosan behatárolható jelenség, mint a- mondjuk - egy homlokegyenest ellenkező, ám minket, magyarokat közvetlenül érintő, s csaknem nemzeti sajátosságként kezelhető társadalmi jelleg: a dzsentri magatartás. A legpontosabb összegezést a XX. század második felének nagyszerű cseh filozófusától, Jan Patockától idézhetem: „Fejlődésünknek a sajátosságait újra és újra hangsúlyoznunk kell: egyfelől a lényegileg népi társadalom szerkezetéből kisarjadó spontán demokratizmust, a benne vezető szerepet játszó népi értelmiséget, mely nem távolodik el a széles tömegektől, hanem szoros kapcsolatot tart velük, ezért természetes bizalmat és tekintélyt élvez; másfelől a szociális kérdést, mint történelmi fel
