Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - Palágyi László versei (Vár a feslett zenit, Szerelem és tavasz, Didergő hab A lét: a pillanat, Ő és én egy pádon, Buszra várva)
Palágyi László versei Vár a feslett zenit Könnyű most az ég, ma zülleni tért a Hold is. Ahol mohó a szám, friss nektár íze ott omlik sárguló barnán a fény útján. Savanykás, híg szag aranyat vigad a semmiből, s közben sok pohár dől szerteszét hirdetve a szent igét. Langy könnye csordul orvul vésett arcán az estnek, s éjfél kondul, pingált mű tán, festményhez hasonló remény. Habzsol a szentéj... Szerelem és tavasz Csordultig telve vagyok kínnal s gyönyörrel, az öröm fájdalmat s vágyakat ölel. Csöndes mámorba ringat el a szívem, majd görcsbe s félszbe úszik át észrevétlen.
/
