Irodalmi Szemle, 2007

2007/11 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (19) A korszak további regényírói (Tamási Áron, Remenyi Zsigmond, Hevesi András, Szerb Antal, Lengyel József)

Magyar lira és epika a 20. században (19)

nem is fordít hátat a realista regény társadalmi és lélektani gazdagságának sem. Csak éppen hogy lényegében innen és túl van rajta.”<78)

A detektívregény elemeiből is építkező A Pendragon legenda szellemes kifigurázása a szobatudós típusnak, s egyben talán önparódia is, mégis kevésbé tűnik fajsúlyos műnek, mint az Utas és holdvilág. A Nyugatban közölt kritikájában Halász Gábor is az Utas és holdvilágot tekinti Szerb Antal első igazi szépírói áttöré- sének.(79) Az Utas és holdvilág amolyan bölcseleti kalandregény, amelyben a misztikus és csodás elemek mind-mind létfilozófiai és (mély)lélektani távlatokat adnak a jelen- és múltbéli történéseknek. Miként Hevesi András regényhősei, úgy az Utas és holdvilágé is elveti a nyárspolgári lét látszatbiztonságát. Észak- és közép-olaszországi bolyongásai során a főhős egy fantomot kerget, gyermekkora valóságos és művi titkokkal teli szabadságának a fantomját, s végképp nem találja a kiutat egy labirintusból, amelybe az Ulpius-házzal és az Ulpius-testvérekkel kapcsolatos emlékei juttatták. Az embernek, mielőtt végleg beadná a derekát s elbúcsúzna illúzióitól, mielőtt (hacsak nem az öngyilkosságot választja) örökre visszatérne a józan, fantáziátlan hétköznapi lét világába, számot kell vetnie ábrándjaival, nosztalgiáival, beteljesületlen vágyaival. Egész ifjúságával, mielőtt elnyelné a felnőttkor illúziókat nem tűrő, pragmatikus világa. A főhős itáliai sodródása tehát elsősorban keret és alkalom ennek a végső számvetésnek az elkészítéséhez. A regény cselekménye a velencei nyitójelenettől a római zárójelenetig két, egy külső és belső, egy valóságos és egy filozófiai-mélylélektani-jelképes síkon bonyolódik, nemegyszer valószerűtlennek, szinte ördöginek tetsző fordulatokkal. Az Utas és holdvilágban a tudós és a szépíró szimbiózisa hibátlan. A kereten, a mérnöki pontossággal megalkotott kompozíción és a szöveg intellektualizmusán a tudós keze nyomát láthatjuk, ám a szöveg „lelke”, vagyis a stílusa vitathatatlanul a szépíró nagy kvalitásait dicséri. Az Utas és holdvilág maradandóbb mű, mint a Hétköznapok és csodák, melynek egyik-másik elméleti tézise igen hamar elavult.

Lengyel József (1896-1975). Mint emigráns magyar kommunista tíz évet töltött szovjet kényszermunkatáborokban, s csak az ötvenes évek közepén térhetett vissza Magyarországra. Hívhatnánk őt a magyar Szolzsenyicinnek is, mivel maradandó müvei a fogság és a lágerélet szenvedéseit ábrázolják. A letartóztatása előtti művei inkább csak irodalmi kordokumentumok, még aránylag legsikerültebb regénye, a Visegrádi utca (1932) is. Hazatérése egyben írói pályájának újrakezdése is. Persze ahhoz, hogy novelláit és kisregényeit ne kezdje ki az idő, a lágertéma önmagában nem lenne elegendő. Ehhez az is kellett, amit Béládi Miklós fogalmazott meg lényegre tapintó érzékenységgel és pontossággal: a lágerben „az élet visszaredukálódik a létfenntartás elemi törvényeire, ám a csökkent lehetőségek is egész embert kívánnak: önfegyelmet és közösségi tudatot egyaránt, azaz emberséget, a- mit dermesztő fagyban, mocsaras őserdőkben, a társadalomból kiközösítve, a halál szélén is vigyázni kell”.<8")