Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - Zirig Árpád versei (Férfibánat, Az alagút végén..., Közénk tolonganak, abszolúció, hozzám jönnek...)
Zirig Árpád versei fölhasadnak a kínra szavak vádiratként rendeződnek a gy ön gy v irágfény ű papírra II odakint borong és én érzem megint fénylő csillag lett az ártok szava hazug a remény mert rám tör újra az álmatlan éjszaka riadok mint bokor rezzenésére a fészkén ülő gerle omlék kőfejként gurul elém a vöröslő naplemente nem ismert táj felé indulok nem tudom lábam mire léphet közelebb egyre közelebb érzem magamhoz a befogadó messzeséget titkos égi népek jönnek felém míg én itt porba rogyva az öröklét felé sem kacsinthatok mint apollón templománál a ledőlt dór oszlopok III ilyen e gondolat így lép elő a vágy viharvert jajszavas esteken szerelmek elúszó elsikló csónakok magamat nem ünnepelhetem
/
