Irodalmi Szemle, 2007
2007/11 - Zirig Árpád versei (Férfibánat, Az alagút végén..., Közénk tolonganak, abszolúció, hozzám jönnek...)
Zirig Árpád versei kihűlt kövek között a hírnév kitaszítottjaként e tájhoz kódolt gyökerekhez kapaszkodva élek kikölcsönzöm a fák konok önuralmát otthont fészket nyújtok a reménynek jéglapokba fagy e vidék minden árnyéka betokozódott álmok varázséjszakáján ágyékig érő magányban elmerengnek az időpergette sárga homokon múltunk emlékrajzán derengeni kezd hajnalodik hallgat a végtelenség zimankós szél támad otthontalan otthonainkban kihűlt kövek között kocsonyásodik a bánat maroktelefonok zenéjére vonaglik a huszonegyedik század már a koponyámon belül süvít a szél bennem új harangzúgás támad érzem tudom nekem ragaszkodni kell mindenhez fűhöz folyóhoz fához élni itt csak addig élhetünk míg vissza tudunk kapaszkodni őseink rögökbe rögzült igazához
