Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Szarka László: Napszámosok és Herkulesek az új posoni kertben (Lacza Tihamér kötetéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2006 születésének a folyamata demonstrálódik. S a többszörös történés mozgás-, sőt mozgalmaság-élményt ad, amely ellenpontozza, feloldja a nyelvi zene elégikumát. S nem véletlenül idéztem a vékonyka füzet hatvannyolc verse közül éppen az „autóbuszost”: az az érzésünk, a fiatal költőnő költészetének történései mindig valami zárt térben történnek. Teljességgel hiányoznak belőle a társadalom s a történelem színterei, aktualitásai, mondandói. Az eseményei valóban az egzisztencia, a mindennapok eseményei, drámái belső drámák. Szúnyog Zsuzsa az egyetemen angol szakot végzett, minden bizonnyal ismeri az amerikai Emily Dickinson talányos gnómáit. A lelki és metafizikai mélységeivel az angol nyelvű száraz viktoriánus költészetet radikálisan átalakító költőnő állítólag mindig hófehér ruhában járt, csak a szüleivel érintkezett, az egész életét családi házukban s a házhoz tartozó nagy kertben élte le. Költészete a ház és a kert világegyetemmé tágított tere. A mi fiatal költőnőnk színe általában a fekete, de ő is képes egzisztenciája zárt terét, akár az egyetlen autóbusz ezoteriáját is mozgalmas világgá növeszteni. Emily Dickinsonról azt írják az irodalomtörténetek, hogy kb. ezer verse közül huszonöttel újította meg a tizenkilencedik századi angol nyelvű lírát. Szúnyog Zsuzsa születő, alakuló költészete teljesen más, mint amit a mai kritikusok kegyelnek. S nincs kizárva, hogy egy-két kép, ritmus már a Rózsavigasz hatvannyolc versében elkészült a majdani huszonöthöz. Tőzsér Árpád Napszámosok és Herkulesek az új posoni kertben Lacza Tihamér: Séta egy kertben című kötetéről * Literátus hagyományainkban Lippay János 1664-ben megjelent Posoni kert című munkája óta a kert metafora éppoly termékeny, mint a nyugat-európai vagy éppen a keleti irodalmakban. A híres érseki rokon számára a kert „a földön talált csillagos eget” jelentette, amely „új életet ad, erőt nyújt, bút, bánatot kerget”. Azaz egyszerre ragyogó utópiákat, ideális tereket, álomszerű jelenéseket, s mindezeknek megvalósítható földi mását. A dúsan, buján pompázó kert vágyképzet és men- hely, titok és minta, emlék, álom és kéznyújtásnyira lévő, odaadó munkával megvalósítható valóság. A Posonium-Díj Különdíjáról döntő kuratórium idei kitüntetettje, a szinte észrevétlen elinalt századvég meg a mostani zavaros, sok bizonytalanságot magában hordó századelő szorgalmas kisebbségi krónikása: Lacza Tihamér. Aki odahagyva akadémiai karriert, kerek negyedszázadon át Hét címmel szerkesztette az örök pozsonyi Magyar Elírmondót. Majd miután a nyelvtörvények parittyásai ki
