Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 Itt hozhatna változást, ha a „régi jó Európa” újraélesztené egykori hivatástudatát a humanizmus szellemiségének terjesztésében, s vállalná ennek a visszatartó, józan erőnek a képviseletét. A világpolitika nem egy mostani eseménye küldött o- lyan jelzést, hogy Európának az ilyen szerepét az USA szívesen fogadja. Illetve, hogy hallgat a szavára. Ez is jelzi, hogy az egy tőről fakadó „Régi és Új Világ” közt, akárcsak annyiszor a múltban, most is kialakulhat egyfajta politikai szimbiózis. S ez, hitem szerint az egész világ javára válhatna. * Öt forradalom és reformnemzedékei tapasztalatai alapján Magyarországon (és Kelet-Közép-Európában!) a mai reformnemzedék (egyszóval: az értelmiség!) mennyire kész/képes arra, hogy új társadalomszervezési elveket, törvényeket, igazi demokráciát teremtsen ott, ahol eddig „álmodott a nyomor”? Van remény Ön szerint arra, hogy a magyar „harmadik út” szellemi példája és öröksége szellemében megérhetjük, hogy a nemzeti identitás helyreállítása mellett a társadalmi egyenlőség (egyenjogúság) (tehát a „klasszikus” módon jobboldali és a „klasszikus ” módon baloldali), eszmények és értékek egymásra találjanak? Mert hisz íróink, gondolkodóink derékhada (Németh László, Tamási Áron, Déry Tibor, Bibó István és mások) ezt az „ álmot” képviselték, s ezt vállalták 1956 októberében a „pesti srácok”, a munkás- tanácsok, egyetemi és népi értelmiségiek is, amikor kiálltak a forradalom mellett. Duba Gyula: - A kérdésre vagy alapos esszében lehetne válaszolni, vagy nagyon röviden kell! Churchill híres-hírhedt mondását gyakran idézzük, miszerint a demokrácia nem jó - vagy egyenesen rossz! - társadalmi szerkezet, de nincs jobb! Ennek fényében úgy tűnik fel, hogy a demokratikus társadalom eszménye olyan (csont)váz, amelyre gondolatokból és tettekből pompás épületet, élő testet kell építeni, vagy másképp meghatározva, olyan edény, amelyet ésszerű és humánus tartalommal kell megtölteni! Azt tapasztaljuk, hogy életünkben sok minden jó értelemben változott, talán már (úgy) nem „álmodik a nyomor”, mint régen, de a szegénység és kiszolgáltatottság még él. S a reformnemzedékek sem tudnak, a politikusok sem képesek a demokrácia „edényébe” igaz tartalmakat, tiszta vizet önteni. Korunknak talán legigazibb s döbbenetes paradoxona a felismerés, hogy a demokrácia folyamatosan megvalósul, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy teljes egészében és elméleti tisztaságában megvalósíthatatlan! Géczi Lajos: - Közép-Európa jövőjét illetően egyelőre nehéz jóslásokba bocsátkozni. Holnapunk alakulásába nagyon erősen beleszólhat a térség politikai, gazdasági és demográfiai fejlődése, a be- és elvándorlási tényezők. És nem utolsósorban azok az emberi és etnikai sajátságok, melyek az utolsó években mintha fölerősödtek volna: itt a politikai hatalom utáni sóvárgásra és az etnikai kiszorítósdira gondolok. Amíg ezeket a mérhetetlenül káros szokásokat le nem vetkőzzük, s a politikában nem térünk át a fair play szabályokra, etnikai téren pedig az előítéletmentes, egyenlőségen alapuló együttélésre, addig ezek a gondok tehertételként nehezednek ránk, s mocsári hínárként lehúznak bennünket a mélybe.
