Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 Grendel Lajos: — Tartok tőle, hogy ezeknek a nemes céloknak az elérésére a mai reformnezedék nincs kellőképpen fölkészülve. Sem a neokonzervatív, sem a neoliberális elit. Talán kell még egy-két évtized zavartalan fejlődése ahhoz, hogy kiforrjon valami új, távlatos értékrend a mi tájainkon is. Lovász Attila: - Nincs reformnemzedék, az értelmiség beállt a „nyomorral jobbat álmodni”, igazi hatása az események folyására alig van, átalakultak a társadalmi elitek, s mig az Esterházyak korában is volt gagyi, de az arisztokrácia eltartotta az elit művészetet, a spekuláns tőkés rétegek pedig az alapkutatást, a ma elitjei ugyanazt a gagyit támogatják, amely támogatás nélkül is él és virul. Hiányzik a polgári kurázsi, a magyarság vezéreket választ, vezérürüket talál, barikádharcot folytat a közéletben (két pogány közt, egy hazáért), a felvidéki magyarság pedig ugyanezt látja egy populista kormányzat egyre erősödő népszerűsége kapcsán. A forradalom utáni első generációt nézve gondolom, még legalább egy nemzedék kell. Persze, ha addig még valakinek fontos lesz a szabadság. Mert a fogyasztói társadalom, a vélt gazdagság és a vélt biztonság oltárán önként s dalolva adjuk fel a demokrácia alapját, a szabadságot, s vállaljuk, hogy most már évek óta félkegyelműnek tekintsenek bennünket. A közéletet felváltja a show-business. A forradalmak pedig? Az a legutóbbi - ama bársonyosra sikeredett - is unalmas tananyag csupán. Máté László: - Bűnös az értelmiség tétlensége, félreállása. Biztosan van elég oka erre, hiszen a politika beletenyerelt az egész civil szférába és a médiákat is holdudvarába vonta, mégis elkerülhetetlen az intelligencia intenzívebb szerepvállalása, mert mindenképpen igaz az, hogy egy ország, egy nép, egy nemzet sorsa fontosabb annál, hogy csak a politikusokra bízzuk. Hiszen az értelmiség arra van kondicionálva, hogy felülnézetből, kritikusan értékelje a társadalmi eseményeket, s programokat fogalmazzon meg, még akkor is, ha közülük sok a napi politika áldozatává válik. Voltak rá jó példák történelmünkben: pl. a 19. században Széchenyi, a huszadikban Németh László. Persze, aktuális az örök axióma: felemelkedés csak erkölcs alapján lehet. Ehhez a ma is megingathatatlan üzenethez jómagam - szakmai elfogultság és nem kis terheltség alapján - hozzátenném a műveltséget és a kultúrát. Ezek közösen hozhatnak csak olyan felemelkedést, amely az országnak és polgárainak egyaránt eredményezhetnek erkölcsi és anyagi gyarapodást. Szőke József: - Közép-Európa népei, nemzeti kisebbségei valóban bőséges történelmi tapasztalattal rendelkeznek, s e tapasztalatokból, mind többet hasznosítanak sorsuk jobbítására. Ennek megkerülhetetlen jele, hogy ma már valamennyien az Európai Unión belül, együtt óhajtanak boldogulni. Valljuk be, nem mindig volt ez így. Százötven éve még marták egymást, s hallani se akartak Kossuth konföderációs terveiről, ötven évvel később Musilnek se hittek, amikor arról szólott, hogy nagyobb szövetségi államban jobban, biztonságosabban lehetne élni. Aztán Dimitrov emlegette fel a konfödörációt, majd Tiso próbált lépni, hogy a Szovjetunió ne zárhasson mindenkit a saját zsákjába, de őt kiátkozták, támogatóit pedig sorra felaggatták. Ezután következett az ötven évig tartó sötétség, amely alatt mindenki kijózanodott.
