Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 vés. A francia forradalom se hozott »szabadságot«, de végül is hozott egy új életrendet, amelyet semiféle »reakció« nem tudott többé visszacsinálni. Ez nagy eredmény volt, de nem volt »szabadság«”. (Európa elrablása, 146-147. p). Bölcs szavak! Az ember önkéntelenül is az 1956-os eseményekre, majd az azt követő, mostanában sokat vitatott Kádár-rendszerre gondol. Ezek voltak azok a csendes évtizedek, amelyek fejlődésükkel letörölték Magyarország arculatáról a balkáni elmaradottság jegyeit. Hiába maradtak ott az orosz csapatok, mégis megtörtént a nagy változás. Mi, akik több mint egy évtizedig nem utazhattunk Magyar- országra, csodálkozva láttuk, hogy a határt átlépve, többé nem éreztük azt a mellbevágó elmaradottságot, amely egykor oly szembeötlő volt Magyarország és Csehszlovákia között. Ugyanolyan modern házak, üzletek, utak fogadtak, mint amilyenek nálunk voltak, a sokkal fejlettebbnek hitt Csehszlovákiában. Az emberek tisztességes ruhában jártak, a gyerekek csinos iskolatáskával futkostak, a mezőkről eltűntek a lovas fogatok, s traktorok szántottak, kombájnok arattak... Nem folytatom. El kellett fogadnom a Márai-tételt, s ez volt 1956 hősi küzdelmeinek „igazi eredménye”. Nem volt „szabadság”, de ugyanaz a rendszer, többé nem lehetett „ugyanaz”, mint ami az előtt volt. Bizonyos, hogy ez nem csupán bizonyos „belső társadalmi energiák” felszabadulásának volt az eredménye, hanem a Nyugat megváltozott viszonyulásának gyümölcse is. A hitelek bővizű csordogálásának, valamint másfajta nyugati politikai gesztusoknak az eredménye is. Közülük itt most csupán Szent István koronájának visszaszolgáltatását említem. Kádár rendszere csakis így változhatott át a szovjet tábor „legvidámabb barakkjává”. * II. János Pál pápa (akit Gorbacsov az,, első számú humanistának” nevezett) 1993-ban, egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Európa és a világ számos súlyos társadalmi és emberi problémája a kapitalizmus aberrációjában gyökerezett... A kapitalizmus átalakulása nagymértékben a szocializmus eszméinek köszönhető”. Mi erről a véleménye? Duba Gyula: - Valóban rengeteg tapasztalattal „gazdagított” a szocializmus négy évtizede. Nézzük ez alkalommal a történelmieket! Vizsgáljuk meg 1993- as nyilatkozatában II. János Pál pápa „igazát”! Mély és nyitott történelmi érzékre utal, egyetérthetünk vele! A modern kor kialakulásából és fejlődéséből tudjuk, a korszak irodalma s a művészetek fejlődése is tükrözi, s a világháborúk bizonyítják, hogy a kapitalizmus belső törvényei, irányzatai és tőkehalmozó mohósága milyen emberiségellenes következményekkel (is) jártak. Néhány évszázados történelme során a népek - tömegek - számára a rendszer sosem volt „fenékig tejfel”! Pozitív átalakulásában, jó értelemben vett fejlődésében, mintegy fokozatos „humani- zálódásában” minden bizonnyal része volt a szociális eszméknek, melyek jegyében az újkori politikai mozgalmak fejlődtek, amelyek állandó kritikával illették és változásra kényszerítették a „kapitalizmus aberrációit”, emberellenes vonásait. Ezek a mozgalmak az elnyomásnak ellenálló népakaratként jelenhettek meg. A két vi
