Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)

Magyar október 1956

lágháború közti világirodalom is a szociális humánum eszményét követte, legjelentősebb írói ilyen értelemben képviselték az alkotói szabadság eszményét. De még a „reális szocializmus” is megvalósított olyan életszínvonalbeli „kiegyenlítődést” és szociális biztonságot, tehát a néptömegek bizonyos „felemelkedését”, amire a nyugati kapitalizmusnak válaszolnia kellett. Nincs tér ezt részletezni, ám aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a huszadik század második felében nehéz korszakot éltünk, gyakran kegyetlent és majd mindig nyomasztót, és néha megalázót, de a létformák és általános emberi minőségek értelmében nem mindenben eredménytelent! II. János Pál pápa is így láthatta! Megérezte az eszmék erejét, változtató értelmét, amelyet - sajnos! - társadalmi gyakorlatuk nem követett mindenben. Intézményei leszűkítették a népakarat kiteljesedését, a döntéshozásból mintegy „kikapcsolták” a népet, kisajátítva a választások alkalmait is, s így fékezték az emberi készségek, az alkotóerők kibontakozását. Ez lett talán a legfőbb oka, hogy a pozitív szerepet betöltő „szociális eszmeiség” gyakorlatában kiürült és gazdasági-társadalmi felépítettsége (szinte magától) összeomlott.

Géczi Lajos: - A rendszerváltás után nagyon sokan fanyalogtak - többnyire fiatalok - közelmúltunk néhány kiválóságának baloldalisága, erős szociális szimpátiája okán (Fábry Zoltán, Illyés Gyula, József Attila). Nos aki nem élt a régi, háború előtti társadalomban, nehezen hiszi el, hogy egy erkölcsös gondolkodó (író vagy bármely más értelmiségi) többnyire nem cselekedhetett másképp. Az akkori társadalmi rendben lévő igazságtalanságok eleve baloldaliságra predesztinálták a nép sorsát szívügyüknek tekintő értelmiségieket. Az Oroszországban, később a Szovjetunió hatalma alá vont államokban folyó kísérletek nem azonosíthatók azokkal az elvekkel, melyeket egy demokratikus, igazságos rend felépítéséről vallottak a nagy gondolkodók. Kegyetlen, fájdalmas iskola volt mindannyiunk számára az a több évtizedes kitérő, amit az ún. szocializmus építésére elfecséreltünk. De megtanulhattuk, hogyan nem szabad hazardírozni milliók sorsával, akár az emberi életek kioltása árán is. Az iskolát végigjártuk. Az a kérdés, mennyit tanultunk a leckéből.

Grendel Lajos: - A kapitalizmusnak ma is vannak aberrációi, de nem egészében aberrált, mint amilyenek a totalitárius diktatúrák voltak. II. János Pál pápa történelmi személyiség volt, aki sosem szűnt meg munkálkodni egy, a mainál szociálisan igazságosabb világrenden. Nekem is az a véleményem, hogy a gátlástalan piaci szabadversenynek igenis korlátokat kell szabni. Ez a keresztény gondolatkörtől nemhogy idegen, hanem annak egyik legfontosabb üzenete. De a keresztény egyházak mellett az élet humanizálásában a jövőben nagy szerepe lehet a különféle alternatív és környezetvédő mozgalmaknak is, amelyek mifelénk eddig elég gyengécskék. Én ezeket a mozgalmakat tartom ma a leghitelesebb baloldalnak.

Lovász Attila: - Sokan és sokszor tulajdonítanak olyan vívmányokat a szocialista társadalmaknak, amelyek nem a szocialisták találmányai és a reális szocializmus tapasztalata nélkül másutt lényegesen működőképesebb formát kaptak. Az általános beteg- és nyugdíjbiztosítás, egy sor szociális vívmány sokkal jobban mű