Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)

Magyar október 1956

szefogó akarat. Napjainkban gyökeres reformot és átalakítást igényelne, s kellene már hozzá egy új világidea - világrend is.

Szőke József: - „Jalta szelleme” 1956-ban még totálisan élt, hatott, s a nagyhatalmak, ha „némán” is, de az ott született megállapodásokhoz igazodtak politikájukban. Csupán a propagandagépezetükben (Szabad Európa Rádió, Amerika Hangja, Moszkva Hangja), valamint a hazai sajtóban engedték szabadjára egymás „ingerlését”, „gyalázását”. Ez a szabad „szájalás” nemegyszer okozott tragikus következményeket azokban az országokban, ahol az emberek rettenetes reménytelenségükben odafigyeltek minden biztató szóra, s elhittek mindent, amit e- zek a tájékoztató eszközök világgá kürtőitek.

így volt ez Magyarországon is, ahol mint háborút vesztett államban, talán még Németországnál is sanyarúbb körülmények között éltek az emberek. Szentírásnak hittek minden szót, amely a Szabad Európa Rádióban elhangzott. Hogy mekkora volt ez a hiszékenység, mindennél jobban jellemzi az a tény, hogy még az olyan Nyugaton élő szellemóriások is hittek a hamis biztatásoknak, mint Márai Sándor, aki 1956 októberében Bécsbe utazott, hogy a magyar forradalom megsegítésére induló amerikai seregek nyomán, elsőként léphessen hazája felszabadított földjére. Hitt, mert a győztes nagyhatalmak Jaltában kötött valódi megállapodásait hosszú évtizedekre titkosították.

Reménykedett a magyar nép is, csakhogy Amerika egyetlen katonát se küldhetett a megsegítésére, ha el akarta kerülni a harmadik világháború kitörését. Mellékesen szólva: ebben a háborúban az egész magyar nemzet léte került volna veszélybe! Bizonyosan Bush elnök is arra gondolt, amikor legutóbb Budapesten fejet hajtott 1956 egykori hőseinek emléke előtt, de nem kért bocsánatot a fegyveres segítség elmaradásáért.

* Százötven év alatt öt forradalomban tett Magyarország kísérleteit arra, hogy felzárkózzék az európai fősodorhoz. A franciák után mi vagyunk a legtöbb forradalmat produkáló ország (1848, 1918, 1944-45, 1956 és 1989). A forradalmak után azonban jobb- vagy baloldali szélsőségek, monarchikus viszonyok, vörös vagy fehérterror következett. 1989 után már sem törökre, sem tatárra, vagy a Habsburgokra, németekre, oroszokra nem hivatkozhatunk. Elmondhatjuk, hogy az Egyesült Európában a magyarság jövőjének a magyar nép lett a kovácsa?

Duba Gyula: - A végén kezdem, az utolsó felvetéssel: „a magyarság jövőjének a magyar nép lett a kovácsa?” Bonyolult kérdés, mert minden fogalma - magyarság, jövő, nép és „kovácsa” — részben meghatározatlan, metaforikus és szimbólum értékű, tehát a felelet is csak hasonló lehet. Úgy gondolom, egyrészt a „nép” mindig a maga „szerencséjének” a „kovácsa” azáltal, hogy alkalmazkodik létfeltételeihez és elviseli irányítói döntéseit, másrészt viszont sosem egészen, mert életfeltételei alakulását vezetőinek az akarata dönti el. Sorsszerű függőség, néha akár végzetes lehet! A nép számára olyan lehetőség marad, hogy történelmi zendülése-