Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)

Magyar október 1956

ivei, forradalmaival, ma pedig demokratikus választásaival a sorsába beleszólhat. A történelem tanúsága szerint szabadságharcos nép a magyar! Lázadásaiban legalábbis Dózsáig mehetnénk vissza, felkelése méltó magyar példája a korabeli parasztforradalmaknak. Utána minden évszázadra jut egy összeesküvés vagy szabadságharc. Rákóczi Ferencé európai jelentőségű. A Martanovics-féle nemzetteremtő összeesküvés közjátéka után a modern kori legdicsőségesebb forradalmunk a negyvennyolcas szabadságharc! Európa, sőt a világ számára is példaértékű, rendszer- váltó és szabadságteremtő értelemben egyaránt! Össznépi indítékai okán hozzá hasonlónak érzem ötvenhat októberét. A nép azon része is, amely nem vett, nem vehetett részt benne, érezte - érezhette, hogy indokolt és igazságos! A magyar történelem és nemzetfilozófia értelmében szabadságkövetelő, méltó elődeihez. S a tétje óriási, szinte európai méretű. Tartalmazza a szabadságvágyat s a reformlendületet, meg azt a magyar népi ösztönt, amely az adott pillanatban a nagy tettek egységébe képes rándítani a nemzetet! Már az első kérdésre adott válaszomban is erről szóltam, a nemzet életösztönéről és arról az életerőről, melyet a távolból is éreztünk s hatott ránk! Ilyen ösztön a magányos népek tulajdona lehet, és a sorsuk teszi, hogy időnként „görcsbe” rándul! Klasszikus irodalmunk s a történelmünk teli van példáival. A jelenben azonban mintha változnának a formák. A nyolcvankilences rendszerváltás népi fogadtatásában tűnik a sor befejezőjének. Világpolitikai méretei és nemzetközi összefüggései révén rendhagyó, „bársonyos” forradalom. Ilyen vagy olyan módon tömegbázisa a nép, de a döntések már másképp és máshol születnek! Talán jobb így! Annak a jele lehet, hogy a modem civilizáció lemondana az életpusztító változtatások módjáról, humánusabb lehetőségeket keres. A keresztény létformában mintha lezárulna a forradalmak esélye és kora! S talán a háborúké is. Másrészt viszont úgy tűnik fel, hogy a népek igazságérzetét mintha már nem az a törénelmi ösztön irányítaná, mint egykori forradalmai idején, hanem a rázúduló információk tömege, s gyakran a manipuláció, előtérbe helyezve a politizálást, a közéleti zajlást, és egyre inkább akadályozva, pontosabban lehetetlenné téve, hogy jövőjének a „kovácsa” a nép legyen!

Géczi Lajos: - Valószínűleg mi, magyarok forradalmat nagyon jól és gyakran tudtunk csinálni, csupán a kifejlet sikeredett mindig rosszul, igazából nem tudtunk belőle profitálni. A felkelések leverése után rendszerint jött a megtorlás, seregnyi áldozat, elnyomás - és vigaszul, évtizedek, századok múltán a dicső tettre, a hősökre való emlékezés. írásom idején jelent meg a színen Charles Gáti, Amerikában élő politológus, aki legújabb munkájában azt állítja, hogy az 56-os forradalom győzhetett volna, ha... Ismerősek az ilyen és ehhez hasonló okfejtések, hányszor végig- játszottuk elméletileg mi is történelmünk nagy csatavesztéseit! De hadd ismételjem meg: a forradalmak rendszerint váratlanul robbannak ki - bár nem ok nélkül - , s o- lyan gyorsan peregnek az események, hogy nincs sok idő a fontolgatásra, alkudozásokra, a hosszas tárgyalásokra. Akik 56-ban segíthettek volna, páholyból szemlélték a tragédiát. Még szerencse, hogy befogadták a menekülőket...