Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 dekszféra határait mégis úgy vonták meg, hogy Lengyelország győztesként ugyanoda került, ahová a magyarok vesztesként. Országukat 150-200 kilométerrel nyugatabbra tolták, s az oroszok ősi lengyel területeket vettek el, helyette a lengyeleket német területekkel kárpótolták. Ugyanakkor Lengyelországot, mint szocialista országot, megfosztották a nyugati támogatásoktól, s ezáltal a lengyel népet mérhetetlen nyomorba taszították. A második alapvető különbség a szocialista országok közt az volt, hogy bennük nem egyformán kemény, megalázó diktatúra alakult ki. Ennek oka belső, hagyományos elmaradottságuk, a demokratikus tradíciók kisebb-nagyobb hiánya, a- mely a diktatúra egész arculatán is megmutatkozott. Köztük - szerencsénkre - Csehszlovákia rendelkezett a közélet legtöbb demokratikus hagyományával. Ez a szocialista diktatúra viszonylagos lágyságában is megmutatkozott. Ezt a lágyságot, persze más körülmény is táplálta. Köztük az a tény, hogy Csehszlovákia is a győztes országok közé tartozott, viszonylag kevés háborús kárt szenvedett, fejlett iparral rendelkezett, az oroszok rögtön a felszabadulás után távoztak, rengeteg hadisarcot kapott, köztük Magyarországtól is 300 millió dollárt, természetesen a korabeli árfolyamon, szláv-orosz segítséggel megszabadult a németektől (sőt majdnem tőlünk is!), s így kis híján nemzeti állammá válhatott. Vagyis, jóformán elérte összes nemzeti vágyát, ami hosszú időre biztosította állama stabilitását. A többi szocialista állam lakói Csehszlovákiához képest, félfeudális, balkáni közigazgatáshoz szokott, amit az országok új vezetői is folytattak. Félig-meddig Magyarország is közéjük tartozott, ahol az is súlyosbította a helyzetet, hogy az ország új vezetői hosszú szovjet emigrációból tértek haza, s már-már idegenekként basáskodtak a súlyos körülmények közt élő magyar nép felett. Gondolom, ezek után már érthető, hogy 1956-ban miért éppen Lengyelország és Magyarország lázadt fel elsőnek a kibírhatatlan elnyomás ellen. * A magyar forradalmat (melyet a későbbi években Magyarországon és a szomszédos államokban csak ellenforradalomként, a 80-as évektől - Magyarországon! - felkelésként emlegettek) 1956 novembere után csak a szovjet tankok tudták eltiporni. A Mennyből az angyal is (Márai Sándor megrendítő versében!) csak az „ üszkös, fagyos Budapestre ” mehetett, ahol „ ...más lóg a fán, nem cukorkák: / Népek Krisztusa, Magyarország”. És bár a világ heteken át,,csodáról" beszélt, a „ Csodát ” azonban csak azok védték, őrizték, akik a rég remélt szabadságot kivívták. Megdöbbentő volt, hogy a világ közömbös maradt, az Egyesült Államok is kihátrált a magyar forradalom mögül. Ön szerint Jalta szelleme (a nagyhatalmak számára!) 1956 novemberében erősebb volt, mint a magyarok szabadságvágya? Duba Gyula: - Ilyen kérdések felmerülnek, s gyakran felületes válasszal intézzük el őket anélkül, hogy mélységüket érezve megrendülnénk! Pedig szinte hátborzongatóak, mert mintha közben a sorssal, a végzettel néznénk szembe, szin
