Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)
Magyar október 1956 te mintha a teremtő közelében téblábolnánk! Ritkán érint meg drámaiságuk, tragikumuk is elkerül. Nem ismerjük fel, hogy a valóság legmélyén járunk, hozzáférhetetlen titkait feszegetjük! Egyszerű lenne azt mondani, hogy minden „csoda” három napig tart. S nem is lenne igaztalan. Mégis álmegoldás lenne, mellébeszélés! Mert (részben) a világ nem maradt egészen közömbös, a magyar emigránsokat befogadta, gyakran talán „hősökként” tisztelte és lehetővé tette érvényesülésüket. S közben persze „törődött a maga bajával”! De talán a nagyhatalmak sem hátráltak ki egészen, hiszen a forradalmat „gulyáskommunizmus” és a „legvidámabb láger” oldottabbsága követte - követhette, s ebben a világpolitikának része lehetett. Jalta pedig, uramisten...?! Ebbe igazán bele lehet borzongani. Ott a „három nagy” valóban istenekként rendezte el az új világot! A magyar „szabadságvágy” pedig elviselte, mint történelme során annyi mindent! „Ideje már bizony”, hogy a mai modem európai metamorfózisban, tanulva történelméből, megtalálja és kihasználja a kiteljesedés adott lehetőségét! Géczi Lajos: - Úgy vélem, csupán mi, magyarok szeretnénk hinni, hogy a bennünket sújtó egykori igazságtalan döntések miatt a világpolitika jelentős tényezői olykor lelkiismeret-furdalást éreznek. Valószínűleg nem így van. Rég volt történelmi epizódként raktározódott el a világ tudatában a minket ért sérelem, amely mindjobban fakul az idő múltával. Fölidézése csupán bennünk sajog fel fájdalmasan, előidézvén a düh, elkeseredettség, tehetetlenség keverékének különös érzetét, majd egyfajta letargiát, mintha semmit sem tehetnénk. A kiúttalanság állapotának elfogadása pedig nem vezet sehová. Illyés Gyulától hallottam még 1968-ban négyszemközti beszélgetésünk alkalmából, amikor egyik magyar politikusunk felől érdeklődött, s én azt válaszoltam, hogy lényegében művelt, tehetséges ember, csak folytonosan azzal torkol le bennünket, hogy ne menjünk fejjel a falnak. Erre ő rövid gondolkodás után azt felelte:„Helyes, de ne üljünk le a fal alá sem keseregni”. Jövőnket illetően megoldást mindenképpen kell keresni józanul, megfontoltan hatásos módszerekkel. Ne játszadozzunk olyan infantilis, idejét múlt módszerekkel, mint a 64 vármegyés társulás és ehhez hasonló, másokat ingerlő próbálkozásokkal. Nagyon alapos, történelmi, társadalmi, gazdasági, lélektani és egyéb tényekkel és érvekkel alátámasztott munkákban kell szerepeltetni a témát, melyeket el kell juttatni mindenüvé a világon, ahol ennek értelmét látjuk. Egyebek között hangoztatni például, hogy a 80 valahány év előtti terület- és lakosságelcsatolás nem jogosította, nem jogosíthatja fel az utódállamok kormányait, hogy szabadon rendelkezzenek az irányításuk alá került nemzetrészek nyelvével, kultúrájával, hagyományaival, hitével... Ennél sokkal célravezetőbb megoldás lenne a Németh László-i elképzelés szerinti minőségi magyar nemzet, illetve társadalom megformálása, azonban ennek megvalósításában egyelőre nem igen bízom. Grendel Lajos: - Egészen biztos, ezt ma már történelmi munkák sora tá
