Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Pomogáts Béla: Öt évtized múltán (esszé)
Magyar október 1956 övezte a magyar forradalom és szabadságharc emlékét, és csak a forradalom negyvenedik évfordulója adott alkalmat arra, hogy 1956 történései ismét a megemlékezés fényébe kerüljenek, ámbár ekkor is lehettünk tanúi olyan eseményeknek, amelyek méltatlanok voltak 1956 szelleméhez. 1994 után hallani lehetett óvatosságra intő vagy fanyalgó tanácsokat, amelyek eltúlzottnak tüntetik fel azt a közéleti megbecsülést és hivatalos kultuszt, amely a forradalom emléke körül kialakult. A hatalmi apparátusokba, az államigazgatásba sok olyan ember került, akik korábban az állampárt és az állami ifjúsági szervezet funkcionáriusai voltak, és ösztönösen elfogadták azt a képet, amelyet a kommunista hatalom 1956 eseményeiről és szereplőiről évtizedek szívós propagandájával megrajzolt. A kialakult-kialakított történelmi értékrendtől nehéz szabadulni, erre talán csak olyanok képesek, akik korábban is függetlenül vagy éppen a hatalom elenében tudtak gondolkodni, és persze voltak ilyenek a korábbi pártállami szervezetek tagjai között is. HÁROM ÉRTÉK A magyar ötvenhat emléke és öröksége a mögöttünk maradt évtizedben szinte légüres térbe került, és nem vált olyan politikai és erkölcsi örökséggé, amelyhez az egész nemzet igazodni tudna. Ismeretesek olyan közvéleménykutatások, amelyek szerint a megkérdezett emberek túlnyomó többsége a magyar forradalom emlékével egyszerűen nem tudott mit kezdeni, és a forradalom vezéralakjait, így Nagy Imrét képtelen volt elhelyezni a nemzeti emlékezet panteonjában. (Előfordult, hogy a szabadságharcot eltipró szovjet haderő bábjaként hatalomra került Kádár János több rokonszenvpontot kapott a megkérdezettektől, mint a forradalom miniszterelnöke!) A társadalomban tapasztalható bizonytalanság és zavar érzékelhető most, a fél évszázados évforduló körül is, főként annak következtében, hogy ötvenhatot általában a politikai pártok magyarázzák és értelmezik, jobbára a saját közvetlen taktikai szükségleteik szerint. Valójában ismét ott tartunk, hogy az 1956-os tépett lobogóhoz ragaszkodó csoportoknak, szervezeteknek és személyiségeknek újra kellene fogalmazniok a magyar forradalom és szabadságharc máig érvényes eszméit és tanulságait. 1956 igen sok eszmét vetett felszínre, a nemzeti függetlenség hagyományos követelésétől a tulajdonképpen „harmadik utas”-nak nevezhető gazdasági és társadalmi modell gondolatáig. Ezek egy része, így az ország önrendelkezése, ha nem teljes mértékben is, mert a geopolitikai és gazdasági adottságok ezt teljesen nem engedik, lényegében megvalósult, más része, így a „harmadik utas” modell, megvalósíthatatlannak bizonyult, ámbár ennek a modellnek a javaslatait, amelyeket annak idején Németh László és a népi mozgalom reformgondolkodói dolgoztak ki, jobban figyelembe lehetett volna venni a „szociális piacgazdálkodás” rendjének kidolgozása során. De még így is vannak ötvenhatnak olyan eszméi és példái, amelyek megszívlelése és követése előnyösen hatna az ország életének és politikai kultúrájának alakulására. így mindenekelőtt a nemzeti szolidaritás élő szelleme. 1956-ról szólva sokan
