Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - MAGYAR OKTÓBER - Vajda Barnabás: Az 1956-os magyar forradalom XII. Piusz pápa enciklikáiban (tanulmány)
XII. Piusz (hivatalban 1939-1958) 1956 drámai őszén két hét alatt négy felhívást tett közzé a magyar forradalommal kapcsolatban: a Luctuosissimi eventus (1956. X. 28.), a Laetamur admodum (1956. XI. 1.) és a Datis nuperimme (1956. XI. 5.) kezdetű enciklikákat, valamint az Allo strazio dél nostro cuore kezdetű rádiónyilatkozatot (1956. XI. 10.). Az alábbiakban e hivatalos állásfoglalások alapján kísérlem meg fölvázolni a pápa és rajta keresztül a Vatikán fokozatosan alakuló viszonyát és annak egyes jellegzetességeit a magyar forradalomhoz. Mindhárom enciklika alapvetően két, nagyjából azonos terjedelemben képviselt textuális rétegből áll. Egyrészt a pápa nemzetközi politikai életben betöltött funkciójával összekapcsolható diplomáciai nyelvezetből (lásd alább), másrészt egyházi fordulatokból, amelyeknek (a sztereotípiákon, pl. üdvözlés, áldás stb. túl) tekintélyes része az aktuálpolitikára vonatkozó metaforikus kifejezés: felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala; Magyarország igen nemes népére is rámosolyog az igazságosságra és szabadságra épülő béke új hajnala; a magyar nemzet vére az Úrhoz kiált stb. A Luctuosissimi eventus és a Datis nuperimme tér ki legbővebben az emberi szenvedés érzékeltetésére, sőt bennük a lelki életre vonatkozó képszerű kifejezések mellett (pl. ahol csak világít az Evangélium fénye; a mi szeretett édesanyánk) a katonai események metaforái is nagy hangsúlyt kapnak: borzalmas öldöklés; halálosztó fegyverek; szörnyű felfordulás; polgárok vére ömlik; erőszakkal ismét fölforgatták és elpusztították, és a vérző népre idegenek fegyvereivel kényszerítették rá a szolgaságot; emberek vérének ontása; erőszakot, bármiféle vérontást alkalmazzanak stb. A helyzet ekként megragadott tragikuma a korabeli híradások, fotók és filmek alapján nagyon is hitelesnek nevezhető. E speciálisan a „magyar ügynek” szentelt enciklikában természetesen kiemelt hangsúlyt kaptak a Magyarországra mint szenvedő országra, és a magyarokra mint mártír népre vonatkozó kifejezések: számunkra oly kedves Magyarország; szeretett magyar katolikusok; a keresztény nyáj egy szeretett része; Magyarország igen nemes népe; a magyarok drága nemzete. Kivételt képez a november 1-jére datált Laetamur admodum; ott ezek nincsenek, mert az a forradalom győzelmének hitében és örömével íródott. A hitbéli szövegrétegen belül különös helye és hatása VAJDA BARNABÁS Az 1956-os magyar forradalom XII. Piusz pápa enciklikáiban MAGYAR OKTÓBER
