Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - MAGYAR OKTÓBER - Vajda Barnabás: Az 1956-os magyar forradalom XII. Piusz pápa enciklikáiban (tanulmány)
MAGYAR OKTÓBER van a Luctuosissimi eventus 6. bekezdésének, amelyben a pápa szent imahadjáratra (az angol szövegben: holy crusade of prayers) buzdítja azokat, akik éveik első virágjában pompáznak ártatlanságban, kedvességben és bájosságban [...] különösen nagy reményt fűzünk ezeknek a kicsinyeknek az imádságához, mert ebben az annyi bűntől beszennyezett világban már valamiképpen az angyalokat kell szóhoz juttatni. (A következő, 7. bekezdésben megismétli: „főleg pedig a kisgyermekek egész lelkűkkel felelnek atyai buzdításunkra”.) Nemcsak a kifejezésben feszülő militáns antonímia kelt visszás hatást (szent imahadjárat), hanem az is, hogy az allúziók szintjén a hírhedt emlékű 1212-es gyermek keresztes hadjáratot idézi, háttérben a vallási fanatizmussal, aminek következtében német és francia gyerekek százai pusztultak el vagy jutottak rabszolgaságba. Ezzel egyidejűleg XII. Piusz szövegei egy vérbeli diplomata nyelvét és szó- használatát is tükrözik. Kelet-Európára már a Luctuosissimi eventus legelső sorában található explicit utalás, és azt követően még kétszer: gyászos események, melyek Kelet-Európa népeit sújtják; éppúgy mint Kelet-Európa népei, akiket megfosztottak vallási és a polgári szabadságuktól; Magyarországon és Kelet-Európa többi országaiban. Ehhez képest a második irat, a Laetamur admodum konkrétan említi Magyar- és Lengyelországot: hogy felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára, a Datis nuperrime pedig már csak és kizárólag Magyarországról szól: hogy végre- valahára Magyarország igen nemes népére is rámosolyog az igazságosságra és szabadságra épülő béke új hajnala. Mindhárom enciklika egy politikailag határozottan orientált embert mutat, akinek kulcsfogalmai legalább annyira világiak, mint egyháziak. A Luctuosissimi eventusban különösen sok a szekuláris fogalom, úgymint a civilizáció jogai; az emberi méltóság; szabadság; nemzet; nép, népek, a nép rendje; vezetők; hatalom; béke (2x); igazság; polgárok; erőszak (3x); egyesek megszorító jelzővel, úgymint: polgári szabadság; polgári lelkiismeret törvényei; igazi szabadság (2x); igazságos rend. De könnyű példát találni az óvatos diplomatanyelvre a másik két dokumentumban is: igazságosságra alapozott béke; jogos rend a nemzetek között, az érdekelt felek törvényes jogai; méltányosság, törvényesség, okosság és igazságosság; nemzetek közötti nézeteltérés (!) (Laetamur admodum); illetve igazságosságra és szabadságra épülő béke; népeket megillető szabadság; igazságosság, szabadság, jogtalanság (Datis nuperrime). Hans Küng római katolikus egyháztörténész szerint Eugenio Pacelli személyében egy kimondottan diplomta személyiségű pápa töltötte be a katolikus egyház legmagasabb méltóságát, aki egész pontifikátusa alatt meghatározóan jogban és diplomataként gondolkodott. (Ehhez talán hozzájárult, hogy 1918 körül Münchenben mint a Vatikán fiatal diplomáciai képviselője megélte a lövöldözéssel, lincseléssel, szabad- csapatok menetelésével és jókora politikai felfordulással kísért bajor tanácsköztársaságot.) S noha a kommunizmusellenesség egész életére jellemző (1949. augusz-
