Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Szalay Zoltán: Le kell szokni (novella)
Le kell szokni lan, akár egy habkönnyű csók egy Vesta-szűz ajkán. Újabban egy vulkán üvöltéséből felszakadt mérges gáz lett. Szorongatta a kezében a rudacskákat, kapaszkodott beléjük, s még mindig mámorosán élvezte az ízt, amely a cigi szűrője után maradt az ajkán. De most már félni kellett tőle. Mióta álmait állandóan füst tette láthatatlanná - bármit álmodott is, mindig füst, fojtó füstfellegek sötétlettek a háttérben. Sietősen és idegesen álmodott, nehogy belefulladjon az álmaiba. Mindig felverte Lenkét, amikor éjjel felriadt. Köhögése akár egy földrengés moraja. Nem bírok melletted aludni, mondta Lenke, szemlátomást nem azért, hogy bosszantsa őt, hogy is bosszanthatta volna őt ez a szőke pillangó, aki minden egyes számycsapásával varázsporos orkánt képzett, aki nektárt izzadt és soha nem szavakat mondott, hanem csakis igét. Nem bírom szagolni ezt a bányaszagot, amit árasztasz, tudod, az egész tested, ne haragudj, de ezt kell mondanom, mintha rothadnál, bűzlesz a dohánytól, hiába mosakodsz bármennyit is, a lelked is dohányos, nemcsak a tested, a szemeid is dohányoznak, az egész arcod dohányzik, de még, még a farkadat is csak szivarként tudom elképzelni, és ekkor már könnyezik, s fel kéne fogni a könnyeit, mert valószínűleg halálos betegeket lehetne meggyógyítani ezzel a nedűvel. Nem nedv - nedű. De Gusztávot most nem vigasztalhatja a nő szépsége. Kimondatott, elvégeztetett. Akkor átmegyek a nappaliba, törődött bele, s nem kérdezett semmit a feleségétől. Az pedig nem mondott semmi mást, mert érezte, hogy így is elrontotta. Nem így kellett volna. Nem kell magunkat is elpusztítani. Le kell szokni! Együtt vágtak neki. Noha Lenke megbánta, hogy ennyire szigorú volt a férfival, de ezután már nem aludtak együtt. Érthető volt, hogy míg meg nem szűnik a bűz, míg fel nem szívódik a makacs füst, az állandóan jelen levő szenny, addig nem lehet meg a legfontosabb - a bizalom. Mert így nem lehet bízni egymásban, hogy a férfit lassan elsorvasztja, elgázosítja a dohány, feloldja a füstben, s piszkot csinál belőle, semmi mást, csak piszkot. Gusztáv tudomásul vette, hogy piszkos, hogy teste egy olyan folyamatba lépett bele, melyben lassan, de biztosan piszokká változik, talán felébred majd egy reggel, s azt veszi észre, hogy felesége szépen felporszívózza őt s a kukába szórja a többi piszokkal együtt. Vissza akarom kapni a feleségemet és az egészségemet, újra élvezni akarom a... Mit is? A bizalmat? A nyugalmat? Az illatokat? Igen. Visszakérem az élvezetet. Figyelj, kezdte Lenke, amikor leültek a konyhaasztalhoz, hogy nekilássanak a haditerv kidolgozásának. Gondolkodtam, és utána is jártam néhány dolognak. Először is, itt van Klára telefonszáma, tudod, a nagynénim, aki annyira szeret téged, le kell küzdened az egyébként is alaptalan ellenszenvedet vele szemben, és fel kell keresned, lehet, hogy ő csak bőrgyógyász, de mégiscsak orvos, és biztos tud tanácsot adni. Semmi ellenkezés és szemforgatás. Segíteni fog. A második lépés: itt van ez a nikotinellenes tapasz. Nos, ezt minden reggel a karodra tapasztod, és ez állítólag gyengíti a cigaretta iránti vágyadat. Figyelj, én tényleg mindenben a segítségedre...
