Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Szalay Zoltán: Le kell szokni (novella)
Szalay Zoltán Gusztáv hiába próbálkozott, hogy a felesége közelébe jusson. Lenke elhárított minden támadást. Hiába nyújtózkodott feléje piszkos csápjaival, hiába me- resztgette feléje a kosztól bűzlő nyúlványait, hiába igyekezett őt mocskos testéhez szorítani, göthös karjaiba zárni, a tiszta test ellenállt. Gusztáv rosszul érezte magát egyre inkább elpiszkosodó valójában, de leginkább azért, mert nem érezhette párja felszabadító tisztaságát, sem őrjítő mocskos vágyát. Csak a saját beteg és üszkös gyötrelmét érezte. De rég láttalak, drágám, üdvözölte őt Klára, hellyel és teával kínálta, de ő egyiket sem fogadta el, nem zavarom soká, mondta, meg vagy te háborodva, válaszolt Klára, ne merészelj engem magázni, rendben, dadogta Gusztáv, ez esetben: nem zavarlak soká, csak egy tanácsot... egy tanácsra... tudniillik hogy... talán tud... tudsz segíteni... A leszokás nem könnyű dolog, ráncolta a homlokát Klára, miután, röpke negyedóra múlva, sikerült kihúznia a szeretett rokonból, hogy mi a problémája. Orvosilag elsősorban azért bonyolult, mert mindig egyedi esetekről van szó, amelyek nagyon jelentősen eltérnek egymástól. És most elkezdhetném sorolni, amiket úgyis tudsz, hogy akaraterő, családi összetartás, testmozgás, nyugalom, gyógyszerek, tapaszok, gyógymódok s a többi, s a többi. Ehelyett...? Nem akarlak ezekkel a rég megrágott és kiköpött olcsó hülyeségekkel trak- tálni. Inkább ajánlok valamit, aminek be kell válni. Egyedül nem valószínű, hogy meg tudod oldani a problémádat. Viszont van itt egy lehetőség, hogy egy igazán ü- gyes csapat segítségével lábalj ki a bajból. Nem hiszem, hogy már hallottál volna róluk. De mindenképp próbáld meg. Gusztáv úgy érezte, nincs igazán vesztenivalója. A Leszokunk! polgári társulás ha nem is tűnt túl vonzó lehetőségnek, de egy próbálkozást mindenképp megért. Egy telefonszámot kapott Klárától, amelyet felhívva egy unott hang elmondta neki, hol találja meg a Leszokunk! polgári társulás központját. Keddtől csütörtökig minden délután háromtól hatig bent talál valakit, közölte a hang, majd még mondott valamit, amit Gusztáv nem érett pontosan, tessék?, kérdezett vissza, s a másik megismételte: Le kell szokni. Gusztáv hümmögött egyet, majd lerakta a telefont. Péntek volt aznap, s örült, hogy ezáltal nyert néhány napot a kellemetlennek ígérkező látogatás előtt. Ezt konstatálva rágyújtott és ellazult. A lakásban ezentúl nem gyújtasz rá, rendelkezett aznap este Lenke. Gusztáv tiltakozott, mondván, nem megy az ilyen gyorsan, csak lassan, fokozatosan lehet leszokni. Csak alapos előkészítés és tervezés szülhet valódi eredményt. Először csökkentjük az adagot, napi egy és fél csomagra, a következő héten pedig szálanként megyünk lefelé, míg el nem érjük a nullát. Megvizsgáljuk, hogy reagál a szervezet, és aszerint kidolgozhatjuk a stratégiát. Lenke nem volt elragadtatva ettől a tervtől, s Gusztáv úgy látta, szándékosan teszi azt, amit tesz, szándékosan ilyen vaníliaszínű és mézillatú a bőre, szándékosan ilyen ragacsos a tekintete, szándékosan
