Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Szalay Zoltán: Le kell szokni (novella)
Le kell szokni A testtartás miatt. Amelyben ott van a testvériség azzal a sok millió emberrel, akik szintén rendszeresen csinálják. A cigaretta összeköti az embereket, a cigaretta a mosoly az emberek arcán, a parázs, amely ott izzik a rudacska végén, maga a dicsőséges fényesség (pedig régebben még istenhívő voltál, nyafogta Lenke), s a füst, az az utánozhatatlan zamatú káprázat, az oxigénnél is drágább vegyi varázs, a természet igazi gonosz csodája! Ahol ezt a füstöt érzed, ott otthon érezheted magad, mert ez a füst maga az érzelem. A dohányosok érzelmesek. A dohányosok szeretnek. Gyámoltalanok is tulajdonképpen, de mindezzel együtt övék a világ leghatalmasabb vallása. Légy őzhetet lenek. Félelmetesen hangzik, gúnyolódott az első időkben Lenke. Mert mindez még az úgynevezett első időkben volt. Míg Gusztáv hitt. Vallását napi két csomag cigaretta segítségével gyakorolta, minden áldott nap elszívta az adagját, egy szállal sem többet, sem kevesebbet. Szigorúan tartotta magát a dogmákhoz. Amikor megszegte az előírásokat, megfeddte magát és büntetéseket is rótt ki magára: öngyújtó helyett csak gyufát használt, amit pedig utált, s nem cigizett bent a lakásban. Lenke ez utóbbinak nagyon tudott örülni. Na és a tüdőrák? Amely az ollóival egyszer csak belenyisszant az öntudatos dohányzó tüdejébe, hogy kíméletlen alapossággal szétroncsolja a szegény kis tüdő- hólyagocskákat. Mesebeszéd! - Ha minden dohányos tüdőrákot kapna!... Gusztáv nem is kapott tüdőrákot. Gusztáv tulajdonképpen boldog és elégedett életet élt, amelybe sehogy sem illett volna a tüdőrák. Boldog volt, mert nem hibádzott semmi. Befizette az adókat és rendszeresen eljárt fogorvoshoz. Bízott a rendben, szerette a rendet. Szerette az élvezeteket is, s hitte, hogy az élvezetek és a rend tökéletesen megférnek egymás mellett. Ezért is járt szavazni. Mindig az élvezetekre szavazott. Azért dobta be az alapos megfontolás után kitöltött szavazólapot az urna rejtélyes mélységébe, hogy továbbra is élvezhesse az életet, hogy továbbra is érezze azt a bársonyos izgalmat, amely akkor szállta meg, amikor este az ágyban felesége mellbimbóját a szájába vette, illetve amikor a cigarettarudacska végét szájába vette, lehunyta ilyenkor a szemét, s zöld-fekete-kék színű absztrakt festményeket látott maga előtt, régi romantikát érzett, szemérmes szépséget. A bizalom, ami nélkül nem tehetünk egy lépést sem előre, s ha korábban is hiányzott volna a bizalom, nem juthattunk volna el ide, ebbe a világba, ahol leheletfinom mozdulatokkal mozdíthatunk el hegyeket a helyükből. Persze nem bízunk mindenben, elvégre dörzsölt huszonegyedik századbeli pacákok vagyunk, bízunk abban, ami rászolgál a bizalmunkra. Gusztáv esetében ez a jobboldalnak egy megbízhatónak tűnő mérsékelt szárnyát jelentette - ezek az emberek tudják, mi az élvezet, ezeknek az embereknek dohányzólelkük van. Mindig így van - magyarázta Lenkének, mikor véget értek az első idők. Mindig az fordul ellenünk, akihez a legjobban... - ragaszkodunk, akarta volna folytatni, de nem fejezte be, mert nem szerette volna megbántani az asszonyt. Bár már nem is nagyon tudom, mikor és hol kezdődött. Talán a tél elején. Amikor meg
