Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Szalay Zoltán: Le kell szokni (novella)
Szalay Zoltán Le kell szokni Minden reggel fullasztó köhögésre ébredt. Bármit álmodhatott, bármily gyönyörű, tulipánszirmokkal teleszórt, szűz lányok illatával átitatott, üde tavaszok bájával pompázó álomban üdült is az éjjel - zord, százéves mozdonyként zakatolva ébredt, otromba váladékot krákogott fel rozsdás torkából, úgy érezte, egész testét a vizenyős halál uralja. Pedig Gusztáv mindössze harminckét éves volt, és szeretett volna soká és egészségesen élni. Azért is például, mert szerette, ha felesége reggel vagy este, vagy a nap bármely szakában a fülébe suttogta, hogy szereti, s valahányszor, ahogy ennek a törékeny, tökéletes asszonynak a közelségét megérezte, mindig átfutott a testén egy sebes hangyasereg, a feje búbjától a talpáig. Felesége huszonnégy éves volt mindösz- sze, s mindenki lánynak nézte, nem látszott rajta, hogy asszony már, pedig micsoda asszony volt! Minden jóval elárasztotta Gusztávot. Két évvel korábban házasodtak össze, de kapcsolatukat egyelőre nem tette tönkre ez a rettegett szó, a házasság. Lenke mostanában fejezte be az egyetemet, s rajongott Gusztávért, aki hasonlóképpen rajongott őérte. Gusztáv fáradékony férfi volt, aki viszont szerette az élvezeteket. Az egyetem elvégzése után szokott rá a lustaságra, arra, hogy ne csináljon semmit, ami felesleges fáradságot okozhat neki, s amivel megteheti, azt halassza holnapra, holnap pedig halassza holnaputánra. A barátainak jelentős szerepe volt benne, hogy ilyen lett. Pedig azok a barátai már régen elvesztek a múlt homályában. Néhány éve befejeződött az az időszak, amikor Gusztáv bulizni járt, nők után kajtatott, vedelt, mint aki minél hamarabb meg akar halni. Már-már otthonülő lett, néha-néha ruccantak ki csak Lenkével a városba, moziba, színházba, Lenke barátaihoz, egymás családjához. Gusztáv azóta főleg abban lelte kedvét, hogy dohányzott. Sajátos dohányzásfilozófiát alakított ki. Miért nem teszed végre le? - kérdezte minden reggel, este és egyéb más napszakban Lenke, aki soha nem dohányzott, soha nem ivott és tulajdonképpen soha nem is rajongott a károsnak nevezett szenvedélyekért. Gusztáv ezt soha nem tudta megérteni a nőkben: vagy teljes mértékben az élvezetek megszállottai, vagy egyáltalán nem kémek belőlük. Nem tudnak élni. Hiába magyarázta a feleségének, tudta, hogy soha nem fogja tudni elmagyarázni.
