Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - ELHUNYT SÜTŐ ANDRÁS - Fónod Zoltán: Az irodalom és az emberség magasba vezeti útját járta…
Gyüre Lajos versei című drámájából nemcsak az csendül ki, hogy „porszemként kaptuk az életünket”, s a „porszem igazsága nélkül értelmetlenné válik az egyetemes jog és igazság”, hanem az is, hogy sokszor a tiszták (Kolhaas Mihály és Luther legjobb hívei) is felőrlődnek a történelem kiszámíthatatlan fogas kerekei között. Szikrázó sorsok küzdelmét láthatjuk a Csillag a máglyán (1976) című drámában is. Kálvin és Szervét személye nemcsak az útkeresés történelmi kényszerét példázza, hanem a kételyeket és ellentmondásokat is. Kálvin a valóság parancsait teljesíti, Szervét a „liberálisabb” gondolkodó, álmodozó típusát képvseli. A „legnyomorúságosabb látvány” számukra a „megromlott ember”. Kálvin a „kőtáblák szigorával” nézi a világot, Szervét a reformáció hitével vallja, hogy a „pislogó gyertyát nem oltja ki a szél”. Az emberi tartás és megmaradás drámája^ szuzai menyegző (1981), mely Nagy Sándor és a perzsák ravaszsága révén történelmi példázatát adja annak, hogyan lehet „elnemzetleníteni” egy népet, Kis-Ázsia népei (a katonák perzsa lányokkal kötött látványos esküvői révén) hogyan hódolnak meg a görög rend felsőbbrendűsége előtt (s a született gyermekekből hogyan nevelnek hellén katonákat). A szuzai menyegző kiadása után a román hatóságok betiltották a művet, s csak a rendszerváltás tette semmissé a zárlatot.A nyelv gondja, féltése munkál Engedjétek hozzám jönni a szavakat (1977) című kötetében is. „A hómezőn és porban” fogant jegyzetek lényege: egy nép mindent elveszíthet, visz- sza is szerezhet, de aki a nyelvet feladja, önmagát kárhoztatja pusztulásra. Sütő András egyik legerőteljesebb drámája az 1978-ban írt Káin és Ábel, melyet a budapesti Nemzeti Színház mutatott be, nagy sikerrel. Sütő hősei az élet nevében lázadnak az eleve elrendelés ellen. A mise, a tömjénfüst igéi, a „dicséret, dicsőség” szajkózó alázata ellen. A Csillag a máglyán címűhöz hasonlóan két magatartásforma vívja küzdelmét. A bibliai parafrázisokra épülő művek a magyarság magatartás- formáinak vizsgálatával egyetemes érvényű magatartás-modelleket állítanak szembe. Nem a teremtés hihetetlen drámái ezek, hanem az emberi küzdelemé és a megmaradásé. Említenünk kell az Advent a Hargitán (1987) című színdarabját, melyet hosszú ideig játszottak magyar színpadon is. Alomkommandó című drámája a magyar színikritikusok díját nyerte el 1987/88-ban Súlyos és pótolhatatlan vesztesége a magyar irodalomnak Sütő András halála. E- vek óta féltettük, aggódtunk érte, a pusztító kór azonban nem kegyelmezett. Vigasztaló lehet számunkra, hogy művei velünk maradnak, s velünk marad az O igaz, emberi arca, küzdelme is, melyet megőrzött a román titkosrendőrség üldözései idején, s vélhetően évszázadok ködén át is világítanak majd azok a szavai, melyet a Bethlen Gáborra „figyelő” kisdiák jegyzett fel (Nagyenyedi fügevirág című esszéjében), a „sárban maradottak” igazságaként: „nem fölfele: lefelé török, Uram; vissza a- zok közé, akik könnyeikkel egész rózsakertet nevelhetnének...” Olyan író volt O, aki egész szívvel dohogott s pörölt azért, hogy az ember a világon valóban otthon lehessen. Drága András, kedves Sortársunk és Barátunk: úgy, ahogy remélted, s ahogy az édesanyád jövendölte, legyenek könnyű álmaid ott is, ahová most elindultál! Fonod Zoltán
