Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (10) (tanulmány)

Magyar líra és epika a 20. században (10)

Ó, élet. Megélés. Fölélés.

Ezen az estén vérző szemekkel bámészkodtak a csillagok.

Ezekkel a sorokkal kezdődik a forradalmakat felidéző és bukásukat elsirató, eposzi terjedelmű költeménye, a Máglyák énekelnek, melyet már bécsi emigrációjában jelentetett meg 1920-ban. Ez a nem csak terjedelmében hatalmas költemény a magyar expresszionista költészet legkiemelkedőbb darabja, vele ért Kassák pályája első szakaszának csúcsára, de egyben válaszút elé is, mivel az aktivizmus immár folytathatatlannak látszott. Az igésítés itt mindvégig funkcionális, alkalmasabb nyelvi kifejezést a kor zaklatottságának, egymásra zsúfolódó tragikus eseményeinek a felidézésére nemigen találhatott volna a költő. A magyar avantgárd kutatóinak többsége ma is mérföldkőnek tekinti Kassák életművében a Máglyák éne- kelneket. „Kassák a Tanácsköztársaság bukását nagyítja az emberi szellem, a jobbra törekvő akarat, végső soron az egész emberiség tragédiájává” — írja A vasbetontorony költői c. könyvében Deréky Pál.(13)

Kassák elvont avantgárd költészete. A Máglyák énekelnek tehát összegzés, de egyben lezárása is a magyar avantgárd messianisztikus, romboló szakaszának. A bécsi emigráció évei alkalmat adtak Kassáknak arra, hogy végiggondolja művészi elveit, és új irányba tájékozódjék. Kassák, bár a dadaizmus hatása kimutatható a húszas évek elején írott költeményein, annak mindent tagadását legföljebb az új művészet megteremtése első fázisának tekintette, mintegy föltételéül annak, hogy a régi, porig rombolt művészet romjain felépíthesse az új művészet épületét. Az új művészetet azonban nem úgy képzelte el, mint a majdani proletkult felé tájékozódó költőtársai, akik hamarosan, haraggal a szívükben, faképnél hagyták, és a Szovjetunióba emigráltak. Persze Kassáktól sem volt egy időben idegen a ta- nító-nevelő szándék, ám azt nem tévesztette össze a politikai propagandával.

A Máglyák énekelneket követően Kassák lírája elvontabbá válik, mint az jól látható a Világanyám (1921) kötet számozott versein. Ezek a szabad asszociációs, hol rövid, hol végtelenek tűnő sorokban hömpölygő szabad versek egy új művészeti irányzattal való találkozásáról adnak hírt. Ez az új irányzat az építőművészetben és a képzőművészetben új korszakot nyitó konstruktivizmus. Kassák találkozása a konstruktivizmussal egyben révbe érés is. A konstruktivizmusban találta meg azokat a művészeti elveket, amelyek nem elégednek meg a régi formák puszta lerombolásával, hanem a teremtés gesztusát is hordozzák. Kassák és a konstruktivizmus frigye tehát szükségszerűség volt. Minderről Kassák így ír 1924-ben: „A konstruktív művészet az építés művészete. Nem építőművészet, hanem az új ember konstruktív világszemléletének új tárgyakban és tényekben való manifesztálódása [...] A konstruktív művészet semmi egyebet nem akar kifejezni önmagánál... de bizonyos, ha önmagát kifejezte, akkor a világ kifejezhetőségét fejezte ki.”(14) Egy másik ma- nifesztumában pedig kategorikusan jelenti ki: „A művészet annyi, mint semmiből valamit létrehozni.”05*

Bolsevik vagy más messianisztikus körökben Kassáknak a művészetre vo