Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (10) (tanulmány)
Grendel Lajos natkozó új nézetei nagy megütközést keltettek. Ezek a körök Kassákot árulással vádolták, meg azzal, hogy az öncélú művészetnek hódolt be, s így voltaképpen a nyu- gatos dekadensek útját járja. Tagadhatatlan azonban, hogy a Világanyám szövegeiben megelőlegezett konstruktivista fordulat nélkül aligha született volna meg a 20. századi magyar líra egyik csúcsteljesítményének tekinthető poémája, az 1922-ben írt s 1924-ben megjelentetett A ló meghal, a madarak kirepülnek. A poémának, melyben a lírai, epikai és drámai műnem elemei keverednek, epikai magját 1909-es párizsi utazásának és élményeinek eseményei alkotják. Ezekkel az Egy ember élete c. regényének három fejezetében is részletesen foglalkozik - az események kronológiáját követve s a realista prózapoétika követelményeinek megfelelően. A poémában ezek az események ettől gyökeresen különböző művészi elvek alapján rendeződnek egységgé. „A vers egész jelentésvilágát jellemzi az, hogy szokatlan jelentés-egysé- gek pontos, egymásba nem olvadó elrendezettségben erősítik egymást” - írja Bojtár Endre.(16) Kassák új szintézisének a stílusrétegeit vizsgálva, Kovalovszky Miklós így jellemzi a poéma beszédmódját: „szeszélyes, szabálytalan, rendszert és kötöttséget nem ismerő, sőt néha abszurd játék a fogalmakkal és képekkel, szabad képzettársítás, a mélylélek és a tudattalan kivetítése, meghökkentő, alig követhető, sokszor talányos, csak pszichoanalitikai elemzéssel fölfejthető látomások, fogalmi és nyelvi kapcsolatok.”<17) Szegedy-Maszák Mihály pedig a paralelizmus jelentőségére hívja föl a figyelmet a költemény megalkotásában, szemben a logi- kai-diszkurzív szintakszissal. „Szerkezetét tekintve A ló meghal... harmonikus polifon zeneműhöz hasonlítható, melyben egyszerre kell érzékelni a szólamok időbeli mozgását és az egyidejűleg megszólaló hangok közötti harmonikus ösz- szefüggéseket: tehát egyszerre kell figyelnünk három (illetve négy) szólam sorozatos belépéseire, szüntelen továbbfejlődésére és a metaforák asszociatív kapcsolataira” - írja.1'8’ A ló meghal...-t követően a számozott versek újabb sorozata következik (Új versek, 1923; Tisztaság könyve, 1926; 35 vers, 1931), melyekben Kassák a végletekig fokozza költészete elvontságát. A korabeli kritika, még a Kassákkal egyébként rokonszenvező is, elutasította Kassák konstruktivista líráját, érthetetlennek és olvashatatlannak minősítve, a kommunisták pedig beteges elhajlónak nevezik, polgárnak, aki a forradalmár álarcában tetszeleg. A konstruktivizmus azonban több is, más is Kassák számára az izmusok egyikénél: erkölcs, életvitel, az élet mind teljesebb átváltása alkotássá."9’ Hosszú fennsík, tartós delelő. Kassákról írott monográfiájában Rónay György nevezi így a költő 1935 és 1949 közötti pályaszakaszát. A fordulópont az 1935-ös Földem, virágom kötet. A markáns hangváltást már a kötetnyitó, cím nélküli prózavers is jelzi. „Néha eljön hozzánk is az idő, hogy tenyerére vegyen bennünket és kiemeljen önmagunk/ mélységeiből. Sokan vagyunk, sok buta dologról kellene beszélnem, de mégis hajói/ meggondoljuk, minden bennünk van elvetve./
