Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Csoóri Sándor: Fölébredhet-e az író? (esszé)
Csoóri Sándor nagy álmos dzsungel volt a lelkem, s háltak az utcán... A vers a huszadik század egyik legegyszerűbb, legtárgyiasabb és legszemélyesebb verse. Nagy összefoglaló mű, mint Garcia Lorca Cigányrománcok'}a vagy Picasso Guernicája. Aki olvassa vagy hallja, senkinek nem jut eszébe, hogy politizáljon-e a költő vagy az író, vagy fusson el előle? Nem tudom, melyik nemzetnek van ilyen számadása - lírai versben? Azt hiszem, egyiknek sincs. Már ez a tény is a hagyomány követésére kötelez minket. A harmincas években született vers tökéletesen kifejezi korát, sőt néhány sora átúszik a mi korunkba is. A hatodik szonett első két sora így hangzik: Retteg a szegénytől a gazdag, S a gazdagtól fél a szegény. A második világháború után, egy többszakaszos parancsuralmi korszak u- tán, egy nemzeti felkelés és forradalom után a fönti két sor történelmi képzettársításra kényszeríti az embert. A világ kereke 1937 óta sokat forgott a tengelye körül, de az a sor, hogy: Retteg a szegénytől a gazdag, megborzongat mindig. Valamikor lehetett így is, de ma csak a fordítottja igaz. Milyen történelmi változást hozott nekünk a demokrácia, ha a gazdagok elérték, hogy ne kelljen félniük többé a szegényektől? (Ünnepi Könyvhét, 2006júniusa)
