Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Csoóri Sándor: Fölébredhet-e az író? (esszé)
Csoóri Sándor dalon talpra. A határainkon kívül élő magyarokról tartott előadásom miatt többen is nekem estek. Főként arról akartam meggyőzni a jelenlevőket, hogy a II. bécsi döntés megfontoltabb és igazságosabb volt, mint az 1920-as trianoni békeszerződés. A megfelezett Erdély mindkét oldalon mély sebeket okozott: Magyar- országnak és Romániának is, ugyanakkor megrázó katarzist is, mert a mindent visz- sza eszméje épp olyan igazságtalanság lett volna Erdély sorsával kapcsolatban, mint a mindent csak nekünk történelmi eszelőssége. Támadóim legfőbb ellenérve az volt, hogy a II. bécsi döntés főszakácsa ugyanaz a Führer volt, aki az elsőt is föltálalta Európának. Márpedig amihez ő hozzányúlt, az tisztátalan maradt örökre. Ez igaz - mondtam magam is de például Erdély kettéhasításával ő nem a történelmi igazságtalanságot akarta helyrehozni, hanem két országot akart a zsarolható- ság csapdájába belekényszeríteni. Valószínű, hogy a két háború közötti baloldali gondolkodók egy része ezért idegenkedett a revízió gondolatától. Egyikük sem akart egy olyan csoportképbe belekerülni, amelyen ott volt Hitler és Horthy arcképe is. De az olyan független lelki realisták, mint Babits, Márai, Németh László, Cs. Szabó, Illyés a maguk törvénye szerint örültek a Felvidék, Eszak-Erdély és a Délvidék visszacsatolásának. Szüleim örömét látva tízévesen én is örültem neki. Ellenzéki barátaim közül még olyanok is, mint Donáth Ferenc, Vásárhelyi Miklós, Konrád György, Kenedi János azt tanácsolták nekem, hogy ne emlegessem a területi elcsatolások ügyét, mert a második világháborús döntések mögött ott áll Hitler és Mussolini! De hogy meg ne sértődjek, Konrád Gyuri rögtön egy sebeket behegesztő gondolat balzsamával ajándékozott meg. Szerinte az erdélyi magyarok sorsát azzal tudnánk igazán megoldani, ha sikerülne őket áttelepíteni Magyarországra. Ott kint Erdélyben előbb-utóbb úgy is beolvadnának a többségi népbe, idehaza pedig fölfrissítenék a hazai magyarokat. Még most is átfut rajtam a hideg, a mosolyom mögött egy ismeretlen borongás, ha visszagondolok a jelenetre. Nem, nem, Gyuri - válaszoltam neki csöndesen ez nemes gondolat, de végzetes hiba lenne megvalósítani. Valósággal megdöbbentem ekkora ártatlanságtól. Ha valaki tudja, milyen az autonóm ember, ő aztán igazán tudja. Mindennap edzésre kényszerül, hogy életben tarthassa magát. A legveszélyesebb politikai kalandokba is be- leugrik, mintha tűzbe ugorna bele. S ha az autonóm egyén számára követendőnek tartja ezt a veszélyes magatartást, miért nem tartja követendőnek az autonóm közösségek számára is? Erdélyt otthagyni mindenkinek, nagy távlatos célok nélkül - árulás. Történelmi bűn, amely azt jelentené, hogy az erdélyi fejedelemség több évszázados korszakát belegyömöszölnék egy cipődobozba, és áradáskor beledobnák a Marosba vagy a Szamosba. Valljuk be, hogy egy autonóm ember látomása bármelyik összerugdosott és megalázott népközösség esetében nem lehetett volna más, mint amit manapság területi autonómiának neveznek. De, Istenem, hol voltunk mi még ettől a fogalomtól! Csak a fölszabadulás útját láttuk, nem a megoldásét. Roppant nagy szikladarabok és határsorompók áll
